Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Szatmári Egyházmegye
03 SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE íü Teológiai tanulmányaimat Sárospatakon végeztem. Ha a szatmári ref. gimnáziumban nyert nevelésem nem erősített volna meg a szülei háznál nyert vallásos hitemben, egy Zoványi és Rohoska előadása Sárospatakon soha nem nevelt volna hű bizonyságtévő lelkipásztorrá. Ellenben a Radácsi György előadása, Nagy Béla és Novák Lajos professor urak meggyőző tanítása, mindhárom Nagytiszteletü Úr buzgó vallásossága, jó példaadása, az iijúsággal gyakorolt szeretetteljes bánásmódja helyrehozta azt, amit az ifjúi lelkekben a két első professor lerombolt. Míg Zoványi és Rohoska nagytiszteletű urakat soha templomban nem lehetett látni, a három utóbbi Vasárnapról-vasárnapra ott volt. Első lelkészképesítő vizsgálatot 1911 júniusában, II-ikat 1913 júniusában tettem ugyancsak Sárospatakon. Kápláni éveimet Nevetlenfaluban 1911. júl. 1-től okt. 6-ig, Berzétén 1911. okt. 6-tól 1912. jan. 1-ig és Ragályon 1912. jan. 1-től 1914. máj. 1-ig olyan lelkipásztor urak mellett töltöttem el, akik a gyakorlati életre semmiféle irányítást nem tudtak adni, mivel súlyos betegek voltak. Egyházmegyei szabályrendeletek és az egyházi törvénykönyv tanulmányozásával sikerült minden dolgaimat egyházi felsőbb hatóságom megelégedésére elvégeznem. Rendes lelkészi állást 1914. május 1-én nyertem Erdélyben: Magyarsülyén, ahol akkor oly nagy volt a lelkész hiány, hogy pályázatra meghallgatás nélkül elválasztották a lelkipásztorokat. 1300 lelkes község volt, de a ref. hívek száma csak 110 körül mozgott. A lakosság többi része gör. kath. vagy gör. keleti román volt. Híveim szegények, de babonásan vallásosak voltak. Az istentiszteleteken csak passzív részt vettek. Valamennyien ott voltak Vasárnapról-Vasárnapra, de rajtam kívül senki nem énekelt. Ugyanazzal a kifejezéstelen mozdulatlansággal függött rajtam tekintetök az ének, ima és ige hirdetés alatt. Istentisztelet után a templom ajtóban várt reám a gyülekezet apraja-nagyja, hol ismét beszédet kellett hozzájuk intéznem. Áldott jó nép volt, hálás kegyelettel őrzöm szívemben emléköket. 1915. nov. 6-án a ragályi gyülekezet hívott vissza rendes lelkipásztorának. 1938-ig szolgáltam ott Isten ügyét. Olyan jó, egyházát és lelkipásztorát szerető népet, mint a ragályi, Isten csak különös jó kedvében teremthet. A legteljesebb egyetértés és szeretet fűzött össze ragályi híveimmel, úrral, pórral, hivatalnokkal, földmívessel 23 éven át. 1915-ben Ragályon esküdtem örök hűséget Osváth Ilonával, Osváth Dániel ragályi lelkész és Császár Ilona leányával. 1916-ban mikor gyermekágyi lázban áldott lelkű hitvesemet elveszítettem: híveim végtelen nagy szeretete és részvéte vigasztalt súlyos gyászomban. 1918. évben Joó Ilonát, Joó Kálmán szárazbereki lelkipásztor és Doby Matild leányát vettem feleségül, kiben feltaláltam elvesztett boldogságomat, a hű segítőtársat, az igazi jó papnét, ki nemcsak családjának, hanem a gyülekezetnek is angyala. 464
