Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagykárolyi Egyházmegye
cs NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE so 1929. évtől 1937-ig iskolai körlátogató lelkész. 1930-tól 1933-ig egyházmegyei számvevőszéki tag. 1936. július 1-től 1940. január 29-ig egyházmegyei lelkészi tanácsbíró. 1934 februárjától egyházmegyei lelkészegyesületi elnök. A nagykárolyi egyházmegye egyházközségei 1940. január havában, másodízben 1942. március havában az egyházmegye esperesévé választották. * Nagykároly Asztalos György, volt lelkész Született 1822. november 6-án Nagykárolyban iparos szülőktől. Tanulmányainak elvégzéséről nincsen feljegyzés. Theológiai tanulmányainak elvégzése után sajátkezű feljegyzése szerint 1845. június 1-én Nagykárolyba kerül s. lelkésznek, s 1848 márc. 22-ig mint s. lelkész működik, ettől az időtől kezdve 1850. máj. 11-ig h. lelkész s ettől kezdve rendes lelkész 1918. febr. hó 10-én bekövetkezett haláláig. Hosszú évtizedek, több mint két emberöltőre terjedő munkássága sok maradandó nyomot hagy az egyház életében s történelmi munkájával - megírva Nagykároly város történetét s a nagykárolyi egyház történetét - sok értékes történelmi adatot hozott napfényre, melyek megvilágítják azt az évszázados küzdelmet, melyet a nagy károlyi reformátusoknak meg kellett vívni az ellenreformáció káros hatásaival szemben úgy, hogy a szatmári béke után bekövetkezett sváb telepítés dacára a református anyaszentegyház fundamentumai meg ne rendüljenek. Családi életét gazdagon, 12 gyermekkel áldotta meg Isten, kik közül egy fia Kálmán Fábiánházán volt lelkész, három leánya pedig lelkészhez ment férjhez. Kiváló egyházi szónok volt s nem hiába nevezték el „aranyszájú Asztalos György”-nek. Az egyházi, városi, politikai életben is tevékeny részt vett úgy is mint lelkész, úgy is mint esperes s a városi és vármegyei közéletnek kimagasló egyénisége volt. Az agg pátriárcha kort 96 évet élt lelkipásztort nemcsak a gyülekezet, de az egész város közönsége méltóképpen gyászolta meg. Csaknem 73 éves lelkészi szolgálata Istennek különös adománya s méltán iktatta jegyzőkönyvébe a presbitérium emlékének megörökítését eképpen: „A fennkölt lelkű pásztor emlékét hálás kegyelettel ajánljuk szíveinkben mindvégiglen.” A Jézus szent és drága vérével megváltott lélek találjon örök boldogságot az égi kegyelem Uránál.”Az igazak mennek az örök életbe.!” Máté 25:46. * 420
