Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagykárolyi Egyházmegye
cs NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE so Fábiánházán halt meg 1896-ban. Ennek fia: Juhász Elek fábiánházai kántortanító meghalt 1921-ben. Ennek fia: Juhász Elek elébb Nyárádszentsimoni, majd csengerbagosi, végül tiszacsegei ref. lelkész. Meghalt 1941-ben. Ez utóbbinak fia: jelenlegi lelkész. Fábiánháza, 1942. aug. 21. * Gebe Nagy Gyula Nyírbátorban születtem 1912. március 14-én. Szüleim: F. Nagy István és Gaál Erzsébet még most is élnek. Heten voltunk testvérek, de csak 4 fiú él közülünk. Szüleim gazdálkodással foglalkoznak és én is ebben az egyszerű életben nőttem fel. Odahaza megszoktam az igénytelenséget és a kevéssel is megelégedést. Apám nagyon szigorú ember volt, tekintély a családban, többet éreztük a szigorúságát, mint a szeretetét. Nevelésünk oroszlánrészét édesanyám és nagyanyám vállalták, akiknek jóságát és szeretetét soha megköszönni és meghálálni nem tudom. Édesanyám indítványozta a taníttatásomat. Mindig könnyen és jól tanultam. Többször kaptam jutalmat is. A 4 alsó gimnáziumot Nyírbátorban, a 4 felsőt pedig Nagykállóban jártam. Nehéz anyagi körülmények közt tanultam, mert szüleim közben nagyon eladósodtak. Pénzem a legszükségesebbre sem volt elég sokszor. A tanári kar pártfogásából bejutottam a nagykállói internátusba féldíjra, mivel a legjobb számtanista voltam a gimnáziumban, de a nyelvekhez is jól értettem. Rossz tanulókat tanítottam s így kerestem meg sokszor a ruhára valót, és a zsebpénzt. Egyszerre 6-7 tanítványom is volt és többnyire számtanból és latinból. Jóra érettségiztem /2 jelesem és 3 jóm volt, de könnyen lehettem volna jeles érett is/. Érettségi után 1930 szeptemberében a theológiára iratkoztam be a debreceni egyetemre. A halál gondolata vitt a lelkészi pályára a szüleim örömére, akik hallani sem akartak más pályáról. Az egyetemen éreztem különösen az otthoni nehéz helyzetet. Mindig anyagi bajokkal küzdöttem. Száraz koszton éltem sokszor és sokszor ettem azt, amit a konviktusban a barátaim meghagytak és úgy hoztak fel. Addig nehezen találtam magamra a theológián, amíg a görög érettségit le nem tettem, mivel olyan iskolából jöttem, ahol nem tanultam görögöt. Egy fél évet elvesztettem a tandíj nem fizetése miatt. Amikor a görög érettségit megszereztem nagyobb örömmel és lelkesedéssel tanultam, de nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy leráztam a nyakamról azt a kathólikus leányt, akinek tiszta érzéssel udvaroltam, de aki állandóan a lelkészi pálya elhagyására akart rábírni. Mindig szebb és szebb 409
