Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagykárolyi Egyházmegye

os NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE so

bizonyítványt szereztem. 1935. febr. 6-án jelesen káplániztam, rá 2 évre 1937. febr. 12-én pedig jóra papiztam.

Protekcióm nem volt s így nehezen ment az elhelyezkedésem a lelkészi pályán. Előbb Nyírbátorban voltam bejegyzett s. lelkész, majd 1935. szept. 1- én Nyírgyulajba mentem s.lelkésznek, ahol a nép nagyon megszeretett, mint fiatal embert a változatosság törvényénél fogva. Főnököm mindig azt hitte, hogy lázítom a népet s ezért felmondott, s így kerültem Erdős Károly professzor úr ajánlata folytán 1936. január 16-án Biharnagybajomba s.lelkésznek, ahol Kozma Zsigmond mellett sokat tanultam, főként adminisztrációs dolgokat. Jól éreztem magam Biharnagybajomban, mert mindenki szeretettel vett körül. Itt ismertem meg feleségemet: Pataki Matildot és aki mellett hűséggel kitartottam. Kozma Zsigmond utódja: a jelenlegi Ördög Lajos lelkipásztor is megtartott segédlelkésznek, aki lelki és szellemi téren is példakép volt előttem. Soha meg nem bántott, soha meg nem intett, mindig szeretettel bánt velem. Őrá gondolok a legnagyobb hálával és szeretettel a főnökeim közül. Mielőtt ő Pocsajból Bajomba került volna, a választási idők alatt Kecskés Balázzsal, aki helyettes lelkész volt, kirenováltattuk a templomot közadakozásból.

Bihamagybajómból 1938. febr. 1-én Gebére jöttem segédlelkésznek csere útján Szigethy Gyula mellé. Ötvös Jánossal cseréltem. Félre lettem vezetve, míg ide nem jöttem, Szigethy Gyula lelkipásztor támogatásáról biztosított és eltakarták előlem Ötvössel együtt az igazi képet, hogy itt már négy párt küzd egymással az ősszel nyugdíjba készülő lelkész állásásnak betöltéséért. Reménytelenül jöttem ide, de Isten a rosszat is javamra fordította. Mivel nem bírtam Szigethy Gyula kötekedő természetét, közös megegyezéssel visszacsináltuk a cserét Ötvössel 1938. ápr. 1-én, úgy hogy én újra visszakerültem Biharnagybajomba. A gebeiek annyira megszerettek, hogy minden hatósági és személyi gáncsoskodás ellenére meghívással megválasztottak. 1938. nov. 13-án iktattak be.

Nehezen ment a munka az ünnepi hangulatok elmúlása után. A presbitériummal volt a legtöbb bajom, mert semmit sem akartak csináltatni, az általam javaslatba hozott magasabb egyházi adót nem akarták megszavazni. Az egyház érdeke miatt legjobb akaróimmal kerültem összeütközésbe, de semmit nem engedtem. Az eddigi 4 évemet a romok takarításával, építkezésekkel töltöttem el. Vetettem az egyházzal egy házas belsőséget tanítói lakás céljára 2800 P.-ért részletre, melyet meg sem érez az egyház. Szereztem az egyháznak 16000 P. iskolai építkezési államsegélyt, amiből új ruhába öltöztettem az iskolai épületeket sok munkával, töredelemmel, nem egyszer álmatlankodva, mert az egyháznak csak a fuvarokat kellett volna adni, de még azt sem akarták, úgy kellett mindenkit magamnak kérlelni. A paróchiát is rendbe hozattam. Most következik a harangozói lakás építése. 1943-ban pedig - ha Isten segít - a templom renoválása.

410