Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Nagykárolyi Egyházmegye

os NAGYKÁROLYI EGYHÁZMEGYE to

Mint a magyar kisebbségi életnek s a felszabadulásunkat célzó nemzeti megmozdulásoknak egyik vezetője 1940-ben oláh katonai fogságba kerültem s kibeszélhetetlen kínoztatásokon és szenvedésen mentem át a nagykárolyi, nagyváradi, kolozsvári majd a nagyszebeni katonai börtönökben. Isten különös és csodálatos kegyelme által a felszabadulást követő időben szabadultam ki és tértem vissza kis családomhoz a bécsi döntésbe cikke lyezett amnestia rendelet alapján.

Feleségem Veress Ferenc domahidai földbirtokosnak gimnáziumot végzett leánya. Édesanyja Király Mária. 1908. júl. 26. Domahidán született. Kitüntetéseim: Károly csapatkereszt, Nemzetvédelmi kereszt, Magyar és osztrák emlékérem.

Érendréd, 1942. december 7-én.

*

Érkörtvélyes

Kovács Lajos

Kovács Lajos jelenlegi lelkész 1922. dec. 3-án iktattatott be a román hatóságok kötekedése miatt, de szószéki szolgálatain kívüli munkáit nov. 20- án kezdette meg.

Érkörtvélyes, 1942. november 3.

*

Fábiánháza

Juhász Elek

Születtem: 1907. november 12-én Nyárádszentsimon községben /Maros- Torda megye/. Apám neve: Juhász Elek volt ref. lelkész és Tóth Juliánná. Gimnáziumot a hajdúböszörményi ref. gimnáziumban végeztem, ahol 1926- ban érettségiztem jó eredménnyel. Theológiát Debrecenben végeztem, ugyanott tettem kápláni és papi vizsgát, mindkettőt jó eredménnyel, 1930-ban és 1932-ben. Kocsordon voltam segédlelkész 1930. okt. 1. — 1933. július lóig. Fábiánházára 1933. január 16-án választottak meg rendes lelkésszé és július 16-án iktatott be Fóris Lajos esperes. Őseim ameddig vissza tudjuk vezetni családom történetét, mind egyházi szolgálatban éltek.

Juhász József, mint fábiánházai rector tanító halt meg 1822-ben. Kor és életrajza birtokomban. Fia: Juhász Lajos nagykárolyi kántortanító

408