Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
eg BEREGI EGYHÁZMEGYE so felolvasta a kijelölt egyházi beszédet, énekeltek, imádkoztak. Ugyan úgy volt a szolyvai gyülekezetben is, amely szintén gondjaimra volt bízva és amelyben itt működésem alatt sikerült templomtelket szerezni és egy építendő templom pénzalapjait lerakni. 1928 tavaszán a rimaszombati konferencia előtt, ahova a vasárnapi iskola és a leánykori munka gyakorlati bemutatására utaztam, ismerkedtem meg személyesen Cinke István szlovenszkói tiszáninneni püspökkel és konventi elnökkel. Rozsnyón keresztül-menve kimentem a rozsnyói fürdőbe, ott meghallottam, hogy az a gyönyörű fürdőhely eladó. És mert szénégetőnek tőkén a szeme, sóvárogva arra gondoltam, milyen nagyszerű lenne itt az egész Csehszlovákiára kiterjeszkedő diakonisszaintézményt és szeretetházat létesíteni. Rimaszombatra érkezve, azonnal közöltem gondolataimat a püspökkel. Ezek úgy megfogták, hogy először megkérdezte, vállalnám-e egy ilyen intézmény megszervezését és vezetését és igenlő válaszom után kért, utazzam vissza azonnal Rozsnyóra, nevében és megbízásából opciózzam le az ingatlant. A 7 kát. holdas területet fenyves, lombos erdővel, egy emeletes szállóval, amelyben 47 szoba volt, több villával, strandfürdővel, berendezett hidegvíz és vasas fürdővel, amely akkor legalább '/2 millió koronát ért, mert a tulajdonosa jó református magyar ember volt és maga is lelkesedett a szeretetintézmény gondolatáért, sikerült 250.000 cseh koronáért leopciózni. Konferencia után autókon seregestől átmentünk Rozsnyóra. Ott volt a két konventi elnök, Sörös Béla az összes theológiai előadóval, 3 esperes, két egyh. kerületi gondnok és sok világi vezető egyéniség. A táj költői szépségétől, az intézmény gondolatától mindenki el volt ragadtatva és az volt az osztatlan vélemény, hogy az épületek maguk sokkal többet érnek, mint 250.000 ck. A konventi elnökség tehát az örökvásári szerződést megcsinálta és ott mindjárt aláírta. Az egyházkerületi / tiszáninneni / elnökség pedig azonnal meghívott a tiszáninneni egyh.kerület missziói lelkészévé és biztosított, hogy rendes lelkészi állást is hamarosam kerít számomra. Ennek folyománya volt, hogy a gömöri egyházmegyébe bekebelezett beretkei egyházközség 1928. augusztusában meghívott rendes lelkipásztorául. Kárpátaljáról való eltávozásom előtt Bertók Béla püspök a következő búcsú levelet intézte hozzám: „Mélyen őszinte sajnálkozással kell tudomásul vennem nagytiszteletű uram kerületi missziói állásáról való lemondását és egyházkerületünkből való távozását. A búcsúzás e pillanatában semmi egyéb nem foglalja el szívemet, mint a hálás köszönet és elismerés érzése igen nagy értékű munkássága iránt, melyet egyházkerületünkben úgy is mint lelkipásztor, úgy is mint egyházkerületi missziói lelkész kifejtett. Azok az indítások, az a fáradhatatlan munka, az a lángoló buzgalmú odaadás, amelyekkel itt Isten országit építette s a Krisztus evangéliumát munkálta, nagytiszteletű uram minden szerénysége mellett minden elismerésünket és köszönetünket kiérdemelte. Sajnos, hogy ez emésztő munka anyagi ellenértékét szegénységünk s elvettetett voltunk miatt érdem szerint nem 77
