Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
ca BEREGI EGYHÁZMEGYE to élcsapat, amely már működésem kezdetén kialakult, öntudatos, fejlődő és fejlesztő kovásza lett a gyülekezetnek, ma is megvan és sikerrel dacol minden szektás törekvéssel. Négy év múlva sírva kísértek ki az állomáshoz, amikor az újdávidházai egyház meghívására Feketepatakról eltávoztam. Feketepatakon írtam meg konfirmációi Kis Kátémat /: Kis Káté. A református vallás alapigazságai. Konfirmandusok és bizonyos hitre vágyó lelkek számára. 1924. Kálvin nyomda Beregszász. :/. A kárpátaljai ref. egyh. kerület hivatalosan elfogadott konfirmációi tankönyve volt. Újdávidházai rendes lelkésszé 1925. II. 2-án lettem. Újdávidháza tulajdonképpen a munkácsi anyaegyház leányegyháza volt és ma is az. A Kárpátaljai Egyházkerület, miután megválasztott egyházkerületi missziói lelkészévé, ideiglenesen és csak azért anyásította, hogy olyan parókia legyen, amelyből az egyházkerületi missziói lelkészi teendőket nyugodtan, gyülekezetem kára nélkül elláthassam. Az egyházkerületi missziói lelkészi állással össze volt kötve a ref. biztosító iroda szervező és üzletszerző munkája. Télen nyáron esőben, hóban, gyalog, szekéren, vonaton, autón, biciklin, mikor hogy, Újdávidházáról kiindulva jártam be két darab tőlem elmaradhatatlan paktáskával a kerület egyházait. Inspiráltam a belmissziói munkát. Szerveztem az evangéliumi ifjúsági köröket, gyakorlati útmutatásokat nyújtottam vasárnapi iskolai és más egyházépítő munkaágak bevezetésére és munkálására. Ismeretterjesztő tevékenységet is folytattam. Paktáskáim tele voltak traktátus könyvekkel, no meg Végvári, Ravasz, Makkay munkáival, az irredenta kitiltott irodalom és általában a magyar irodalom remekeivel, amelyeket, ha elcsíptek volna nálam, több mint bizonyos, hogy nem úsztam volna meg börtön nélkül vakmerőségemet. A református biztosító iroda hálózatát az egész Kárpátaljára kitérjedőleg én szerveztem meg Fekésházy Zoltán mostani beregi alispánnal együtt. Ezenkívül mint a Szeretet újság főmunkatársa és a Szeretet naptár munkása is tevékenykedtem. Vezércikkeket, bibliai útmutatót stb. írtam. Erre az időre esik a Bertók Béla püspök által megindított, később a Sörös Béla theológiai igazgató által irányított és rendezett hitébresztő ifjúsági és presbiteri konferenciákon való aktív részvételem. Ezeknek kivétel nélkül, mindnek egyik előadója voltam. Legelső ilyen konferenciát Dolhán tartottuk meg, ennek egyik előadója Péter Mihály akkor még egyházkerületi főjegyző, később a szlovenszkói Tiszáninneni egyházkerület püspöke és Dr. Dancsházy Sándor mostani debreceni lelkipásztor volt. Sajnos, hogy ez önéletrajz szűk keretében ezekről nem lehet annyit írni, amennyit megérdemelnének. Az újdávidházai egyházat sem hanyagoltam el. Amikor hazajutottam, mindig számba vettem, mit dolgozott köztük a feleségem. Azt a 12 magyar családot, amelyből a dávidházi gyülekezet állt, a magunk családjává tettük és távollétemben a feleségem diakonissza és anyai szívvel vezetgette őket, csak hogy éppen szószéki szolgálatot nem végzett. Az istentiszteleti rend kérdését úgy oldottuk meg, hogy távollétemben a kurátor könyvből imádkozott és 76
