Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Debreceni Egyházmegye
os DEBRECENI EGYHÁZMEGYE so nevelő egyénisége nagy hatással volt i I] úságom forduló éveire. A gimnáziumi életben az ifjúsági mozgalmakban, önképzőkörön és ünnepélyeken aktív módon is sok alkalommal vettem részt. Egyetlen sötét emlék maradt meg ezekből az időkből, amikor az idegen uralom megszállása következtében nem egy alkalommal még a nyári szünidőben sem mehettem haza szüléimhez. 1937 őszén iratkoztam be a debreceni Tisza István Tudományegyetem hittudományi karára. Az itt eltöltött négy év kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem, amelyeknek középpontjában ott van a jó öreg Kollégium. Professzoraim közül nem egynek éreztem meg — mint különösen nehéz körülmények között élő diák is - szeretetét és segítését. Előmenetelem a legtöbb félévben jeles volt. Tagja voltam a Kántusnak, több kiszálláson vettem részt. A VIIE szemeszterben az újszövetségi tételből egyetemi pályadíjat dolgoztam ki és nyertem meg. Többször résztvettem a falumissziós munkában. , Az első lelkészképesítő vizsgát 1941. szeptemberében szereztem meg jó eredménnyel. Ez év október elsejétől Óváriban édesapám mellett voltam káplán, majd dec. 1-től Bárándra nevezett ki a püspök úr. * Berettyóújfalu Dr. Hajdú Gyula Születtem 1889. évben január 11-én Debrecenbe az akkor Cegléd utcának nevezett, mai Kossuth utcán a Dóczi leánynevelő intézet tanári lakáson, ahol édesapám Hajdú István a múlt század hetvenes éveiben Dóczi Gedeon által megszervezett református leánynevelő intézet alsóbb tagozatának tanára volt. Édesanyám: Ember Anna, biharkeresztesi - tudomásom szerint előbb nagyváradi - lelkipásztor leánya. Gyermek és tanuló éveimet Debrecenben töltöttem. Közelebbről a debreceni református főgimnáziumban érettségiztem az 1907.-évben, majd - a theológiai pályát választván - ugyancsak a debreceni Kollégiumban végeztem a theológiai akadémiai tanfolyamot. Az első lelkészképesítő vizsgát 1911 -ben, a másodikat pedig 1913-ban tévén le. Az 1911/12 iskolai év mindkét félévében, mint a Nagy József külföldi alapítvány kamatainak élvezője, a Halle-Wittenbergi egyetemen töltöttem, theológiai és filozófiai tanulmányokkal foglalkozván. Hazatérvén a nagynevű Dicsőfí József debreceni lelkipásztor vett oldala mellé segédlelkészül, mely szolgálatom közel három évig tartott és amely alatt a kimagasló személyiségű lelkipásztortól, ma is hálával emlegetett, indíttatásokat nyertem a hivatás mikénti betöltésére. A debreceni káplánságtól 1915 tavaszán a pocsaji gyülekezetbe távoztam, mint egyhangúlag meghivott lelkipásztor. Itt töltöttem el az első világháború sok vonatkozásban éppen nem 166
