Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Debreceni Egyházmegye
es DEBRECENI EGYHÁZMEGYE fio szolgálatnak a legnagyobb részét, míg önálló káplánt nem vett maga mellé, nekem kellett végeznem. Ennek a szolgálatnak volt egyenes következése, hogy principálisom nyugdíjba vonulása után 1935. jan. 5-én a gyülekezet meghívás útján lelkésszé választott. Ennek a választásnak a gyülekezet kettéhasadása miatt rámnézve szomorú következménye lett. Maradtam kápán-tanítónak. Közben 1925 szept. 1 - 1933 januárjáig a községi gazdasági iskolának igazgató-tanítója, az iparostanonc iskolának ugyanakkor tanítója voltam. A theologia elvégzése után nem szűnt meg érdeklődésem a dal és énekkultusz iránt sem. Mint a Bárándi Dalegyesület egyik vezetője, ügyvezetője dolgoztam benne és érte 1935-ig. A szoros hivatali kötelességen kívül minden társadalmi és kultúr munkában közreműködtem. Hazafias és társadalmi ünnepeken mint szónok állandóan szerepeltem 1935-ig. Mint tanítónak a Néptanítók Lapjában 2 cikkem jelent meg. 1935 óta csak az iskolának szentelem szívem-lelkem minden munkáját, várva hogy a hű munkásnak megadatik az a boldog tudat, hogy jól végeztem munkámat, melyért csak Istentől várhatom a jutalmat. Családomról röviden ezeket írhatom: megnősültem 1916. dec. 26-án. Feleségem Kállay Imre Hajdúnánás város főjegyzőjének és egyházi főgondnokának Juliánná leánya lett. Három gyermekem közül 2 életben van. Barna szül. 1920. jan. 20-án oki. kántortanító. Erzsébet Kornélia szül. 1925. márc. 30-án, a leánylíceumot végzi. * Fehér Bertalan segédlelkész 1919. május 1-én születtem Hajdúszoboszlón. Édesapám: Fehér Bertalan református lelkész a Szatmár vármegyei Óvári községben. Édesanyám: Darvassy Emilia. Hárman vagyunk testvérek. Egész életemet a reánk erőszakolt trianoni békeparancs határozta meg. Óvári az oláhoknak ítélt területek egyik határközsége volt. Az egyház a református iskolát az idegen uralom miatt csak nagyon nehezen tudta fenntartani és bizonyos mértékig eleget kellett tenni az oláh világ követelményeinek. Ennek következtében a magyar felekezeti iskolát is csak részben lehetett magyarnak nevezni. Ilyen elemi iskolában végeztem az elemi iskoláim I-IV. osztályát Óváriban. Utána szüleimnek nagy gondot okozott mindhármónk taníttatása. Kedvező alkalom egyedül az volt, hogy anyai részről nagyszüleink Hódmezővásárhelyen laktak, s az ő segítő szeretetük természetes következményeképpen 1929-ben a hódmezővásárhelyi református gimnáziumba iratkoztam be. Itt végeztem el a gimnázium I-VIII. osztályát és tettem érettségit. Tanáraim közül nagy szeretettel gondolok vissza - a már azóta Isten rendeléséből hazatért — Muzsi Jánosra, akinek kedves szelíd 165
