Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Debreceni Egyházmegye

es DEBRECENI EGYHÁZMEGYE fio

György Erzsébet akkori avasújvárosi ref. tanítónő. Jelenben bakonszegi ref. tanítónő.

István született 1925. augusztus hó 28-án Dobrán. Keresztszülők: Hollósy István tb főszolgabíró Okány és neje felsőkubinyi Meskó Erzsébet Jolán. Főgimnáziumi VI. oszt. tanuló jelenben.

Márta született 1927. február hó 14-én Dobrán. Keresztszülők: Szabó Lajos akkori piskolti lelkipásztor és neje: Takács Mária. Jelenben Iső liceumi tanuló. Magdaléna született: 1928. június hó 2-án Dobrán. Keresztszülők: Szabó Gyula tiszaszalkai lelkipásztor s neje: Bodnár Piroska. Jelenleg III-ad polgári oszt. tanuló.

Bakonszeg, 1942. június 2.

*

Báránd

Solymosi József

Születtem 1902. március 27-én Konyár községben (Bihar vm.) Édesapám: Solymosi Mihály, édesanyám: Papp Zsuzsánna törpebirtokos, földművesek. Elárman voltunk testvérek, de két leánytestvérem közül az egyik 5 hetes korában, a másik 20 éves korában meghalt.

Elemi iskoláim I-VI. osztályát a konyári református elemi iskolában végeztem. Tanitóim: Váry Szalay Gábor - akivel szemben ma is gyermeki érzelmekkel viseltetem - igyekezett szüléimét rábeszélni, hogy tovább iskoláztassanak, azonban szüleim — szegénységük miatt — erre gondolni is alig mertek. így az iskoláim végzése után még egy évet otthon töltöttem s éltem a falusi szegény földmíves gyermekek nehéz életét. 1915 őszén édesapámat, mint B/alosztályú népfelkelőt behívták katonai szolgálatra s mielőtt bevonult volna, elhatározta, hogy — ha kedvem van tanulni - beírat a debreceni gimnáziumba. Miután azonban így sok időt mulasztottam, csak püspöki engedéllyel történhetett meg beiratkozásom.

A gimnázium I-VIII. osztályát így a debreceni református főgimnáziumban végeztem jeles és jó eredménnyel. Az első félév után már tandíjkedvezményben részesültem s állandó ösztöndíjas voltam. Mindvégig kollégiumi coetus lakó voltam s a konviktusban étkeztem, ahol szintén kedvezményekben részesültem. VII. gimnazista koromban a gimnáziumi Arany János önképzőkörnek alelnöke, VIII. osztályos koromban pedig elnöke voltam. Néhány versem és beszédem az önképzőkör emlékkönyvébe íratott. Utolsó gimnáziumi évemben vérszegénység miatt sokat betegeskedtem, aminek eredménye az elégséges érettségi lett.

162