Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Debreceni Egyházmegye
cg DEBRECENI EGYHÁZMEGYE £ö Mivel édesapám 4 évig volt az olasz harctéren, a nyári vakáció számomra nem a pihenést jelentette, hanem a kemény, nehéz testi munkát. Édesanyám egyedül maradt kis otthonában s csak úgy tudtuk biztosítani a megélhetést is, meg az én ruházkodásomat s más iskolai költségeimet, hogy a nyári szünidő alatt mindenféle földmíves munkát végeznem kellett, szántást, kapálást, aratást stb. Mindezeket a munkákat végeztem a nyári szünidő alatt akkor is, amikor édesapám hazajött a harctérről, de az érettségi vizsgám letétele után már nem engedte édesapám, hogy tovább dolgozzam. 1923-ban iratkoztam be a debreceni theologiára. Theologus éveim alatt sok jóságot és segítő szeretetet tapasztaltam professzoraim részéről s különösen Dr. Erdős Károly professzorom volt az aki anyagilag segített. A kedvezményeket tápintézetnél és bentlakásnál itt is élveztem. Rendes és választmányi tagja voltam a Kántusnak s minden Kántus kiránduláson, vidéki vendégszereplésen résztvettem. 4 évig voltam Krónikás és 4 évig széniori scriba. Negyedéves theologus koromban elnöke voltam az „Egyetemi Kör”nek, amikor új életre akartuk támasztani az „Egyetem” c. havi folyóiratot, de csak 6 szám jelent meg belőle. 1927-ben szereztem meg első lelkészképesítői bizonyítványomat jeles eredménnyel s a következő évben a Kollégium széniora voltam. Széniorságom idején szerkesztettem a debreceni theologus ifjúság lapját, mely akkor az országos református theologus szövetség hivatalos lapja is volt egyben: a „Közlöny”-t. Széniori évem letelte után nem mentem külföldre, bár külföldi utam előkészületben volt. 1928 júl. és aug. hónapokban Karcagon voltam segédlelkész, majd szeptemberben Berettyóújfaluba mentem helyettes hitoktatónak. Itt a presbitérium által meghívott és a V.K.M. által kinevezett önálló hitoktató lettem s két évi tanítás után 1930. év aug. 3-án foglaltam el mikepércsi lelkészi állásomat, ahova 17 pályázó közül szótöbbséggel megválasztott a mikepércsi gyülekezet. Nyolc évi mikepércsi lelkészi szolgálatom után Bárándra választattam meg rendes lelkésznek s bárándi állásomat 1938. év nov. 20-án foglaltam el. Azóta ebben a gyülekezetben végzem szolgálataimat. Lelkészi aljegyzője vagyok a debreceni egyházmegyének 1936 óta s ugyancsak 1936. év óta titkára az Országos Református Lelkészegyesületnek. Irodalmi munkásságom egyházi lapokban megjelenő cikkek s a debreceni Kollégium 400 éves jubileuma alkalmából megjelent humoros verseket tartalmazó füzetem. 1929-ben nősültem s lelkészi oklevelemet is abban az évben szereztem. Feleségem róm. kath. leány volt. Ma legbuzgóbb segítőtársam minden egyházi és gyülekezeti munkában. Feleségemmel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a családjában volt 4 kth. leánytestvér mind református férfihoz ment feleségül. Közülük egyik református lelkésznek (Nagy Károly abádszalóki lelkész) felesége, a másik szintén református lelkészhez ment 163
