Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
«5 BIHARI EGYHÁZMEGYE so panaszkodott - magam nem tudván és kutatván hol volt a hiba - azzal bocsátott el, hogy visszaadtam életkedvét. Amikor Szűcs János hegyközújlaki lelkész állásáról lemondott, a hegyközújlaki gyülekezet egyhangú, kitartó lelkesedése engem hívott meg a gyülekezet lelkipásztorának. Állomáshelyemen sok pótolni a való. Erkölcsi, anyagi állapota egyaránt aggasztó a gyülekezetnek. De életemnek nincs más célja, minthogy hivatásomat komolyan vegyem. Orállója akarok lenni népemnek és mindent elkövetek, hogy gyülekezetem erkölcsileg, anyagilag jobb helyzetbe kerüljön. A román megszállás, a kisebbségi élet kitermelt egy új élettípust, egy új lelkipásztori típust. Csendes munkával de kitartással, elszánt akarattal és befelé lobogó tűzzel, minden hangoskodás nélkül dolgozni tudó egyházunkért és népünkért. Isten elhozta a felszabadulás drága örömteljes napjait és most már a lehetőségek kitágultak, a múlt tapasztalatait is érvényesíthetjük és szabadon tudunk dolgozni, hazánkért, egyházunkért, nemzetünkért. Mindezekben Isten Országáért. Testvérem előtt is kitárultak a lehetőségek, mert 1942 október havában az örvéndi gyülekezet lelkészének választotta. Magam 1941. augusztus 24-től vagyok Hegyközújlakon. Ekkor iktatott be Nagytiszteletű Vaday Béla esperes úr. A munkához kitartó, hűséges segítőtársat találtam magam mellé, kedves feleségemben, született Györke Etelkában. Feleségem 1914. október 21-én született, Csíkmadarason. Házasságot 1941. december 20-án kötöttünk Mádéfalván. Hitvesemben megértő, munkás segítőtársra találva építjük tovább családi hajlékunkat és építjük Isten anyaszentegyházát. A munka, a feladatok még előttünk állanak. Gyülekezetünkben nagyon sok a tennivaló, de Isten megsegítő kegyelmében bízva, reméljük, hogy Isten fel fogja használni erőtelen életünket is az O országa szolgálatára. 1942. * Szentimrey Dániel ny. ref. lelkész Született Eszenyben, tiszta református egyházközségben, — akkor Szabolcs vármegye, ma Ung vármegyében van - nemesi családból, 1886. június 28-án. Édes atyja krasznyikvajdai Szentimrey Gábor, édesanyja nemes Lasnyi Franciska volt. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 6 elemi osztály elvégzése után 12 éves korában gimnáziumba Sárospatakra ment. Érdemes felemlíteni, hogy abból az egyházközségből, mely 1500 lelket számlált, egyszerű földmíves emberek gyermekei tíz év leforgása alatt, mintegy 16-ból 6-an a theológiát elvégezvén lelkészek s köztük ketten esperesek ettek. 138
