Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
og BIHARI EGYHÁZMEGYE so Szentimrey Dániel 6 középiskolát járt Sárospatakon és 2-öt a gömörmegyei Rozsnyón s ez utóbbi helyen érettségit tett. Az érettségi után a nyolcadik osztályfőnök tanára felajánlotta neki, hogy mint jó magyar nevű, származású, valamint jó tornász menjen a budapesti Ludovika akadémiára s lépjen a katonai pályára, de ő a Theologia s így a lelkészi állás mellett döntött. Theológiai tanulmányait Debreczenben végezte 1907-1911-ig. Első lelkészképesítő vizsgát tett Debreczenben 1911 -ben. S aztán Eszenyben, Monostorpályiban, Nagyiétán, Hegyközújlakon szolgált, mint segédlelkész. 1913. évben tartott 2-ik lelkészképesítő vizsga sikeres letétele után még 4 hónapig működött mint segédlelkész Hegyközújlakon, ahol elődje Bugyi Mihály ref. lelkész nyugalomba vonulása után 1914. március havában egyhangú lelkesedéssel meghívás útján, rendes lelkésznek megválasztották. 1920. szeptember 20-án nőül vette Sramák Etelka özvegyi állapotában levő úriasszonyt, akivel azóta szeretetteljes egyetértésben tölti házaséletének napjait. Rendes lelkészkedésének ideje Hegyközújlakon 25 év volt. Ritka türelemmel viselte a ránehezedő nehézségeket, amelyek a bekövetkező világháború, forradalom, román megszállás alatt adódtak. Nem volt könnyű feladat, a világháborúban harcoló katonák itthon maradott feleség, szüle és gyermek bátorítása s vigasztalása. A forradalom és a vörös uralom alatt az iskolák megtartása! Mindezekért kellő bátorsággal, hű példaadással kellett a harcot megharcolni. Szomorú szívvel látta a vörös uralom idején, hogy a tanítók egyik napról a másikra felejtették el, hogy honnét estek ki. Hogy ők az ősi kollégiumtól valamikor, mint szegény tanulók csizmát, ruhát kaptak s a vörös uralomnak odadobták hitüket, ref. vallásukat. Nem volt könnyű a harc a román megszállás idején sem, mert a hatóságok mindent elkövettek, hogy a ref. iskolák elnéptelenedjenek. Tanítók államsegélyt nem kaptak s így arra voltak utalva, amit a hívek fizettek. A nép pedig szűkkeblű volt és hagyta szegényedni papjait, tanítóit. A még éhbért jelentő egyházi adót sem szívesen fizették. A szomszéd rom. kath. pap, aki szerb származású volt, alattomban felhasználta a nép szűkkeblűségét s térítgetni kezdte a megzavart lelkű ref. híveket. A ref. lelkész nyíltan, templomi prédikációiban ítélte el ezeket az áruló cselekedeteket s szerencsére nagyobb baj nem lett a térítgetésből. Megmaradt az egyház épen, sértetlenül. Megmaradtak a ref. iskolák, mert a lelkész mindenkivel szemben hirdette, hogyha egymásután mennek veszendőbe az egyház földjei is /szerencsére ez sem történt/, de a lélek a ref. gyermekben református kell maradjon s úgy is lett. A lelkész fél-bérért szolgált, csak a tanítónak is jusson több az egyházi adóból, így értük el a boldog emlékezetű 1940. szeptember 6-át, amikor a magyar honvédek a bécsi döntés után átlépték a trianoni határt, hogy birtokba vegyék Erdélyt. Ez az idő, ez a nap azonban már nyugalomban találta Szentimrey Dániel lelkészt, mert 1939. július 1-óta ereje a hosszú vesződésben 139
