Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Bihari Egyházmegye
es BIHARI EGYHÁZMEGYE so érettségit tett az 1910. évben. 1910-1914-ig theológus volt Debrecenben, hol kápláni vizsgát tett 1914-ben, míg papi vizsgát 1916-ban. Segédlelkész volt Erkörtvélyesen 1914. március 7-től 1922. január 31-ig, 1922. január 31-től 1923. február 1-ig Nagyváradon. 1923. február 1-től rendes lelkész Magyarcsékén, 1924. szeptember 20-ig, 1924. szeptember 20-tól a mai napig Fugyiban. Fugyivásárhely Fodor József Születtem 1891. március 5-én Atya, Szatmár megye. Gimnáziumi tanulmányaimat a szatmári református gimnáziumban végeztem, ahol az érettségi bizonyítványt is szereztem. Theológiai tanulmányaimból a 3 évet a debreceni theológiai akadémián, a IV. évet a debreceni Tisza István tudományegyetem theológiai fakultásán végeztem. A theologia IV. éve egy részét, a világháború közbejötté miatt, a debreceni Ferenc-Szalvátor kórházban, mint kórház-parancsnok töltöttem. Ottan szerzett betegségem folytán, melyből kiépültem, főtiszteletű Baltazár Dezső püspök úr kiküldött Berettyóújfaluba segédlelkésznek. 1915. márc. 5-től 1919. október 1-ig, elébb segédlelkész, később, mint hitoktató segédlelkész a fiú és leány polgári iskolában végeztem a hittanítást. E mellett a rendes segédlelkészi teendőket is elláttam. 1917 októberében megnősülvén, feleségül vettem debreceni születésű, a berettyóújfalui ref. felekezeti iskolánál működő, Győrffy Katalin tanítónőt. 1919 októberétől, mint pósalaki lelkész működtem 8 éven keresztül. Nevezett egyházat elhanyagolt állapotából kiemelve, anyagiakban megalapozva, a 22 esztendős román uralom alatt, mint öntudatos református gyülekezet megállta a helyét és nagy anyagi áldozatok árán felekezeti iskoláját is fenntartotta és fenntartja ma is. 1927. évben a fugyivásárhelyi gyülekezet hívott meg lelkipásztorául és 1927. augusztus 2-től a mai napig itt teljesítek szolgálatot. Itt is egy elhanyagolt és lelkipásztorával sokat viaskodott gyülekezetei találtam. A lelkek lecsendesítése után hozzáfogtunk az építőmunkának. A harmonikus együttműködésnek meg is lett az áldásos eredménye, mert a romok eltakarítása után, dacára annak, hogy a gyülekezet szegény, mert rk. püspökségi birtokokkal vagyunk körülvéve, a világháborúba elvitt harangok helyett, közadakozásból két szép nagy harangot vettünk, mely ma is hirdeti az Isten dicsőségét. Templomunkat, nagy költséggel, szintén közadakozásból kívül-belől rendbehozattuk. A 22 esztendős román megszállás ideje alatt, mivel az államhatalom a felekezeti iskola felállítását nem engedélyezte, magyar kultúránk és fajunk 130
