Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)

Békés-Bánáti Egyházmegye

es BÉKÉS - BÁNÁTI EGYHÁZMEGYE eo

csúnya, gonosz. Azt hittem az emberek nemesek, hívek, igazak, most azt látom, önzők, hitetlenek. Azt hittem mikor az életbe léptem telve ideálizmussal, lehet a világon javítani, dobog szív az emberek belsejében, van jogosultsága a jövendőről szőtt tervemnek, van foganatja a jóakaratnak, az önzetlenségnek....és íme, mindezek hiú ábrándoknak bizonyulnak lassan bennem. Most itt ülök kiábrándultán, látva, hogy a jövendőről szőtt tündérpalotám lerombolják e világ fiai, akik hatalmukkal könyörtelenül ítélnek és rombolnak szét hitet, reménységet, igazságot!

Nem vád ez senki ellen, csak egy kétségbeesett lélek jajkiáltása, aki dideregve látja, mint jár közöttünk a sötét rém: a hitetlenség fekete árnyéka, hogy luciferi kacagásával kergessen az örökhidegség sötét birodalma felé. Nem tudom merre kerget, hová jutok, szeretném megragadni ismét azt az isteni kezet, melyet kiütöttek kezemből, mely nélkül céltalan, üres az életem. Hiszem, hogy megtalálom. Az az Isten, aki oly sokszor megsegített, belenyúlt életembe, az nem hagy el most sem és e pillanatnyi kiábrándulásom után megmutatja a maga igazi arcát.

Tudom, hogy Isten kezében a kiábrándulás is, a csalódás is nevelő eszköz és az a célja vele, hogy álmaink után szebb, gazdagabb valóságra ébredjünk. Hiszem és bízom Benne, hogy e mostani szétfoszlott álmok után, új valóságban mutatja meg hatalmát, szeretetét e nagyon hitetlen és szeretetlen világban.

Isten munkamezején közel hat esztendeje kezdtem meg Tőle megáldott munkámat, mikor 1932. okt. 9-én Hódmezővásárhelyre kerültem, hogy annak susáni egyház részében Tereh Gyula lp. mellett végezzem segédlelkészi szolgálataim. Ezt megszakítás nélkül végeztem 1933. szept. 1-ig, mikor Harsányi Pál esperes úr egy hónapra maga mellé rendelt kisegítő szolgálatra. Szeretve tisztelt főnökömtől csak az ő nyugalomba vonulásakor váltam meg, mikor 1936. máj. 1-én a nyugdíj intézeti bizottság nyug-állományba helyezte. Ekkor a helyi presbitérium engem bízott meg helyettesítésével, az állás betöltéséig, mely ez év aug.-ban meg is történt. Ugyanekkor üresedett meg a helybeli tabáni lelkészi állás, hová szintén megbízatást kaptam a szolgálatok ellátására. Mindkét körzetben, mint helyettes lelkész, de megelőzőleg, mint s.lelkész is minden munkát egyedül végeztem. A vasárnap de., du. istentiszteleteket, a hétköznapiakat, temetést, esketést, keresztelést. De jutott időm a hívek látogatására, pasztorálására, betegek, szegények gondozására. Azon kívül minden vágyam a gyermekekkel való foglalkozás lévén, a körzetemben tartozó református és állami elemi iskolában végeztem a

112