Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
mázzon. Külön tekintettel voltak a szegény anyagi körülmények között élő lelkész és tanító családokból származó fiák irányában. Az 1880-ban alapított Szaplonczai-féle, 200-200 forintos ösztöndíjat általában két jogász kapta. Az ösztöndíjban részesültek között időközönként állami vagy más intézetek által kezelt alapokból eredővel is találkozunk. Ilyenek voltak a Kőszegy és a Koháry-féle ösztöndíjak (1867/68). A rendelkezésünkre álló források alapján az 1868—69-es iskolai évben 8 diák évi 40 forintos, 7 pedig 30 forintos ösztöndíjat kapott. Két évvel később 8 személy 40-40 forintot, 9 pedig 30-30 forintot kapott egyenként. A következő 1870—71-es évében évi 40—40 forintot kapott, 6 pedig évi 30-30 forintot kapott, egy másfajta megközelítés szerint az ebben az iskolai évben kiosztott ösztöndíjak között 8 királyi, a többi pedig tanodái ösztöndíj volt. Az 1880—81-es tanévben 4 jogászhallgató összesen 522 forint értékű királyi ösztöndíjban részesült, amelyek egyéni értéke 72 és 210 forint között változott, a tanodái ösztöndíjakat ekkor Nánássy Lajos, Tisza Kálmán, Várady Gábor és Koppel Karoly alapítványok biztosították és volt még egy 200 forintos családi ösztöndíj is. A tápintézet újraindításával az apróbb értékű ösztöndíjak kiosztása megszűnt, így ezt követően a líceum keretében a főgimnáziumi osztályokban és a jogakadémiai évfolyamokon az ösztöndíjasok száma lecsökken. így 1889-90-ben két jogász kap egyenként 200 forintot a Szaplonczay alapból, míg a főgimnazisták közül egy évi 60 forintot nyert. Ez utóbbi a szatmári római katolikus Hám János alapból nyert támogatást. Ilyen ösztöndíjat 1892-93 és 1893-94-es években a szamosújvári görög katolikus püspökség által kezelt Besan alapból, de most évi 250 forintos értékben kaptak. Az 1894—95-ös tanévben az ösztöndíjas diákok száma ismét megszaporodott: erre az évre a források 23 intézeti és egy külső ösztöndíjról tudósítanak, 1911-től kezdődően az ösztöndíjasok száma a Kovásy Imre alapból nyert, egy évi 60 koronát kapott diákkal bővült. Az alapítók és adományozók másik csoportja pályadíjak megírására ösztönző, vagy évzárók alkalmával valamilyen téren kitűnt gimnazisták és ritkábban jogászhallgatók jutalmazását tűzte ki célul. Ha összességében tekintjük, ezen jutalmak száma magasabb volt, de pénzértékben az ösztöndíjakként juttattatnak csupán töredékét képezte. Ez utóbbi ösztönzési formákra az oktatási folyamat tárgyalásánál bővebben kitérünk.20 4. A tápintézet működése A máramarosszigeti líceum keretében a tápintézet újjászervezésére 1855 nyarán és őszén került sor. A forradalom leverését követően megszűnt bentlakás újraindítását az iskola pártfogósága július 7-i gyűlésén határozta el és a következő hónap 145
