Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
26-án a kormányzótanács ennek működési szabályzatát is elfogadta. Ennek alapján kezdetben 14 növendéknek nyújtanak szállást és kosztot. Közülük ketten ingyenesek, négyen kedvezményesek (havi 6 forintos), nyolcán pedig egész díjasok (havi 9 pengő forintos). A tápintézet működésére egy gimnáziumi tanár felügyel. Az elszállásolás kezdetben a líceum épületében található két szobában történt. A bentlakók ruházatáról, ezek tisztításáról, az ágyról (nyoszolyáról), ágyneműről, sőt egy-egy karosszék és könyves láda biztosításáról is a szülők/gyámok gondoskodnak. A tanévkezdés idején és legkésőbb január végéig, két részletben kifizetendő kosztpénz ellenében, a bentlakók naponta háromszor étkeznek: az ebédet és a vacsorát az iskolához közel lakó, egy vagy két főzőasszony lakásán, a reggelit az otthonban költik el. A szabályzat megfogalmazása szerint „... früstökre szokott eledelt — a hideg napokban meleget — ebédre levest, tehénhúst mártással és vastagételt, hetenként azonban két napon, egyiken tésztás ételt, másikon pedig sültet és így négy tál ételt, vacsorára levest és vastagételt kapnak, mindenkor elegendő kenyérrel.” A bentlakók részbeni tisztálkodásáról is a kosztadó nő gondoskodik, aki „.. .kötelezett a növendékeknek anyai gondjukat viselni, jelesen testi tisztaságukra felügyelni, azokat legalább minden 10 napban házánál egyszer megmosdatni, fésülni, beteg állapotukban ápolni.”21 A tápintézet létesítésekor, ennek megsegítésére és az ingyenes ellátás bővítésére, a líceumi gondnokság az egyházkerület egyházközségeit és a tehetősebb polgárokat, velük együtt számos erdélyi családot és főurat, adakozásra szólította fel. A begyűlt adományok tőkésítése folytán az 1868-69-es tanévre 557 forint 78 krajcár állott az évi költségvetés fedezésére. Ebből az összegből az 1862-1867 közötti időszakban évi három-négy ingyenes ellátást és négy-hat kedvezményes ellátást voltak képesek fedezni, míg az egész díjas fizetők száma évi 4 és 15 között változott.22 A jogakadémia teljes beindulásával a tápintézet ideiglenesen bezárt, a vidéki tanulók mindannyian a városban magánszemélyeknél kerestek szállást és kosztót. A legszegényebbek, valamint a lelkész- és tanítógyerekek egy része újból évi 30-40 forint értékű alumíniumban részesültek és az eltartásukat ebből pótolták.23 Az 1878-79-es tanév indulása előtt egy, az iskolához közel fekvő lakásbérlésével a tápintézet, egyelőre 13 diákkal újból beindult és az 1914-15-ös tanév kivételével, a főgimnázium megszűnéséig végig megmaradt. A fenntartás költségeinek fedezésére a régebbi alapok felhasználása mellett, Trefort Ágoston minisztersége alatt a líceum évi 2.000 forint segélyből is gazdálkodott. Ebből évente 16-20 ingyenes és 5-10 félingyenes bentlakó ellátása volt biztosított. 1898-ban a minisztériumi támogatás ugyan megszűnt, de helyette az egyházkerület évi 1.000 forintnyi segélyéből 15 ingyenes és 5 félingyenes (egyenként évi 80 forintot fizető) növendék lakását és kosztját biztosítják. Az 1898- 99-es tanévben a tápintézetnek évi 120 forintot fizető 20 diáklakója volt. A következő tanévtől kezdődően a fizetéses helyek helyzete differenciálódott: erre a tanévre 11 146
