Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA

adnunk, akik főként szigeti szülők kérelme alapján a helytartótanácstól nyertek vizs­­gázhatási engedélyt. Az 1845-46-os tanévtől kezdődően Máramarosszigeten a református lelkész­képzés megszűnt. Ettől kezdve első és másodéves bölcsészek, valamint első és másod­éves jogász évfolyamokról beszélhetünk. Kivételt az 1845-46-os tanév jelent, ahol másodéves jogászok még nem léteztek. Hangsúlyozzuk: mind a bölcsészek, mind pedig a jogászok tanulmányaik során teológiai tárgyú kurzusokat tovább is hallgattak, de az ezekből letett vizsgák lelkészi pályához már nem voltak elegendők. A fentebb elemzett sajátosságok mellett: 1819 júliusa valamint az 1819-20 és 1850—51 -es tan­évek közötti időszakban Máramarosszigeten évente átlagosan közel 51 főiskolás tanul. Ezen belül a legmagasabb érték 105 diák (1842-43-as tanév), a legalacsonyabb pedig a forradalmat követő 1850-51-es tanévben (26) mutatkozik. Az 1821-22 és 1850-51-es tanévek közötti időszakban a szigeti iskolában, a humán és gimnaziális fokozatú oktatás hat évet ölelt fel. Ezen belül létezett két össze­vont poetica és rhetorika (költészeti és szónoklati) osztály (melyeket időnként alsó és felső jelzővel különböztettek meg), két syntactica (szófűzési) évfolyam (melyeket időszakonként alsó vagy felső jelzővel illették és egy-egy grammatikai (deák) első és második osztály. Az időszak kezdetétől az 1837-38-as tanévvel bezáróan a szigeti isko­lában működött még két elemi (I. és II.) osztály. Az 1838-39-es tanévtől kezdődően az elemi iskolai oktatás négy éves lett és szerkezetileg a gimnáziumi és a felsőfokútól külön vált. Ennek ellenére az iskola diákjairól készült jelentésekben az elemi osztályok tanulóinak adatai tovább is jelen vannak. Sőt, az utolsó 1850-51-es tanévben csupán az elemi osztályokról készült kimutatást ismerjük. Az 1825-26-os, 1831-32-es, 1832- 33 és 1833-34-es tanévekre nincs statisztika, az 1820-21-es adatok pedig csupán az év elején, a beiratkozások alkalmával feltüntetett 67 fizető és 68 nem fizető, összesen 135 tanulóról tesznek említést. Ezen pontosítások ismeretében az 1821—22-es és 1849-50-es tanévek során az iskolában évente átlagosan 94,44 gimnazista és 45,57 elemista, a két fokozatot össze­vonva 144,26 diák tanult. A gimnáziumi osztályokban a legmagasabb diáklétszámot (151) az 1838-39-es tanévben, míg a legalacsonyabb (21-es) értéket az 1849-50-es tanév első felében regisztrálták. Az elemi osztályokat végző gyermekek közül legtöb­ben (82-en) 1843-44-ben, míg a legkevesebben (22-en) az 1823-24 és 1829-30-ban szerepelnek. A két tagozat diáklétszáma a legmagasabb az 1838-39-es tanévben (205), míg legalacsonyabb (97) létszámot az 1822-23-as tanévből ismerjük. A fennebb elemzett adatok ismeretében a szigeti református iskola időszakon­kénti tanuló létszámát összességében alacsonynak mondhatjuk. A jobb eligazodás megkönnyítése érdekében nem árt, ha ezeket egy néhány általánosan elismert iskola diáklétszámával hasonlítjuk össze. A Debreceni Református Kollégiumba 1710-1729-93

Next

/
Thumbnails
Contents