Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
es két évtÍ2edre az évi átlag 56, az 1730-1759-es időszakra 71, az ezt követő két évtized évi átlaga 106-107, míg 1780 és 1799 között évente átlagosan 123 tógátus beiratkozásával kell számolnunk. 1798-ban a kollégiumban összesen 1614 diák tanult, akik közül 80 főiskolai hallgató, 95 diák a költészeti és szónoki osztályokba járt, 510 tanuló az elemi ismeretek elsajátításával bajlódott, míg a többi 973 diák a mostani kifejezéssel élve gimnáziumi tanuló volt.118 A korszak másik jeles református iskolájában, a Sárospataki Református Kollégiumban egy 1789-es statisztika, az 1770-es évekre vonatkozóan összesen 1042 diákkal számol, akik közül 242-en az akadémiai tagozaton, a többi 800 pedig az alsó- és közép szinten tanult. A miskolci református iskolában az 1766 és 1775 közötti évtizedben az évi diáklétszám 348 és 424 között váltakozott. Ez utóbbi értéket 1775-ben jegyezték, amikor 33 felső fokon tanuló ifjat, 275 gimnazista fokozatú, 95 elemista és külön 29, a fokozatot nem jelölő szolgadiák tanult az iskolában.119 Az 1731-ben alapított Máramarosszigeti Kegyesrendű (piarista) Kisgimnázium 1764—1766 között főgimnáziummá nőtte ki magát és az 1849-1850-es tanévig ezen a fokozaton működött. Az iskola tanulóiról fennmaradt statisztikai összesítésekben bő két évtizeden át (1764-65, 1784—85-ös tanévek) a gimnáziumi osztályok mellett az elemi iskolákban tanulók létszámát is rögzítették. A legmagasabb értéket ebből az időszakból az 1783- 84-es tanévből ismerjük, amikor az iskolában összesen 215 tanuló tanult. Az 1803— 1804 és 1849-1850 közötti időszakból a kimutatások már csak hat gimnáziumi és főgimnáziumi tanuló létszámáról tanúskodnak. Legtöbb diák az 1823-24-es tanévben járt az iskolába (253 személy), míg legkevesebben az 1849-50-es tanévben (119).120 A nagybányai minoriták által vezetett gimnáziumban 1790-ben 52, 1800-ban 89, 1825-ben 168, 1835-ben 212, 1847-ben pedig 187 diák tanult.121 Bura László számításai szerint a szatmári református iskolába 1610 és 1747, valamint 1820 ésl 851 között összesen 4148 felsőfokú tanulmányokat végző diák iratkozott be, akik közül legtöbben 1729-ben tanultak (133 személy), de volt eset, amikor a megadott évben csupán 1 diák iratkozott be (1730). A szatmári iskola azonban mindvégig csupán a poetica (költészeti) és retoricai (szónoklati) osztályokkal rendelkező iskola volt. Ugyancsak ebben az iskolában az 1820 és 1851 közötti években a gimnáziumi jellegű osztályokban, a „Nagyobb magyar Fiú Oskola” (1837-től Polgári iskola) és az elemi osztályokban évente átlagosan közel 349 ifjú tanult. Legtöbben 1844-ben (413 diák) és legkevesebben a kezdő 1820-as (211 diák), illetve 1847-ben (281 diák). A gimnaziális osztályú diákok száma a legmagasabb (205) 1825-ben volt, míg a legalacsonyabb (65) 1851-ben.122 Amennyiben a fennebb közölt adatokat és értékeket a Máramarosszigeti Református Líceum diákjairól készültekkel vetjük össze, azt tapasztaljuk, hogy Debrecen, de még Sárospatak is óriásoknak tűntek. A számok fényében a miskolci iskola is több 94
