Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
tozásra csak 1820-tól kezdődően számolhatunk. A bizalom azonban az új rektornak a megérkezése után is lassan, fokozatosan állott vissza. S ez a változás s következő korszak diáklétszámának alakulásában is tetten érhető. 1819 illetve 1820-tól kezdődően külön nyilvántartás létezik a felsőfokú diákokról és egy másik, párhuzamos kimutatás szól a gimnazista és elemista diáklétszámról. A felsőfokú diákok az 1836—37-es tanévvel bezáróan bölcseletet és ezt követően teológiát hallgattak illetve ezekből vizsgáztak. Ezeket a tanulmányokat rendes körülmények között négy év alatt fejezhették be. A valóságban azonban ötödéves diákok is előfordultak. Az 1819 júliusi nyilvántartásban csupán az összesítette 23 felsőfokú diák vizsgázásáról, az 1819—20-as tanévtől kezdődően pedig az első, második, harmadik, negyedik és ötödik éves diákokról külön-külön léteznek adatok. Az ezekről készült összesítésekben, az egyébként leggyakrabban nem vizsgázó köztanítók és diákönkormányzati vezetők (senior, contrascriba és esküdtek) évente változó számát is beleszámolták. A kor értelmezése szerint ez utóbbiak, amíg a szigeti iskola kebeléből ki nem léptek, továbbra is nagydiákoknak számítottak. Ezért ennek a 18 évnek az elemzése során az így feltüntetett összdiáklétszámot vettük irányadónak. Az így nyert főiskolai összdiáklétszám évi átlaga 36,45 fő. Legmagasabb az érték az 1834—35-ös tanévvégén (62 fő) és legalacsonyabb 1823-24-ben (18). Évfolyamokra lebontva legmagasabb az átlagérték az első éveseknél (12,8), míg a másodéveseknél már valamivel alacsonyabb (8,9), a harmadéveseknél 6,75, míg a negyedéveseknél csupán 4,1 átlagérték mutatkozik. Jeleztük már, hogy az 1837—38-as tanévtől kezdődően, a jogi tanszék felállításával újból örvendetes változás történt. Mostantól kezdve az 1844-45-ös tanévig bezárólag első és másodéves bölcsészekről, teológusokról és jogász évfolyamokról vannak adataink. Ezek pontosságát illetően a két bölcsészeti osztály esetében nincs is semmi probléma. A teológus és jogász évfolyamokat illetően azonban átfedések is előfordulnak. Az 1844—45-ös tanévvel bezáróan a teológusoknak készülők a negyedéven jogi kurzusokat is hallgattak. És fordítva, a jogászok is tanultak bizonyos teológiai tantárgyakat. Igaz, a lelkészi pályára készülő negyedéves teológusok nem minden jogi témájú előadást hallgattak és vizsgáztak belőle. De ez fordítva is érvényes. Ezért a teológiai és jogi évfolyamok hallgatóinak létszámában gyakori átfedések is vannak. Amennyiben ezek észlelhetők, az összesítés előtt a lehető korrekciót elvégeztük. Ezen sajátosságok figyelembevételével az 1837-38-as és az 1844-45-ös tanévek átlagos évi diáklétszáma a líceum főiskolásai között 81,66 fő. Ezen belül a legkevesebben (68-an), az 1838—39-es és az 1840—4-1-es, a legtöbben (105-en) az 1842-43-as tanévben voltak. Az első éves bölcsészek évenkénti átlaga 23,62, a másodéveseké 21,75, míg a jogászoké 16,25. Az általános kimutatásban az 1844 45-ös tanévre jelzett 35 fős jogász létszámot még 23 római vagy görög katolikus vallású rendkívüli hallgatót is hozzá kell 92
