Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
román nyelven, nyomtatásban megjelent Újszövetség és zsoltárfordítás megléte is erre utal.) 1730 után a máramarosi megyeközpontban piarista iskola nyitotta meg a kapuit. Az ekkor életbelépett Resolutio Caroliana, a nem protestáns ifjak számára, megtiltotta, hogy a jövőben protestáns iskolában tanuljanak. Ezért ettől kezdve 1843-ig a szigeti református iskola diákjai között főként református és evangélikus vallású diákok voltak találhatók, akik közé 1770 után izraelita diákokat is felvettek. A nagyobb méretű változás 1843-1845 után következett, amikor főként a jogászok között római és görög katolikus, helyenként görög keleti vallású ifjak is nagyobb számban voltak jelen a szigeti iskolában. De egy kicsit előre ugrottunk s nem árt, ha a fejlődés érzékelése érdekében egy fél évszázaddal hátrább tekintünk! A Hari Péter által 1797-ben megkezdett átszervezés után 1799 és 1813 közötti évekről egy egységes kimutatás készült. (Lásd a VH-es számú mellékletünket). Ennek tanúsága szerint a jelzett 15 évben az iskola összdiákjainak száma ádagosan évi 187,44- et mutat. Legmagasabb ez az érték 1803-ban (244 diák) és a legalacsonyabb 1813-ban (131 diák). Ezek közül évente átlagosan 45-en tógátusok, ami az összdiáklétszám közel 24 százalékának felel meg. Legmagasabb a tógátusok létszáma 1808-ban (58), míg a legalacsonyabb 1811-ben (31). A humanisták és a gimnazisták évi átlaga közel 107-nek felel meg: ezen belül a legtöbben (148-an) 1803-ban, a legkevesebben (64-en) 1813- ban voltak. A két elemista osztályban együttesen átlagosan 45,51 diák tanult évente; legmagasabb volt ez az érték 1799-ben (75 diák) és a legalacsonyabb 1806-ban (23). Az elemzett 15 éven belül nagyok az ingadozások. De emellett is a tógátusok helyzete tűnik a legstabilabbnak, akik a kezdetektől az elemzésre került utolsó, 1813- as értéken belül is mindvégig viszonylag sokan voltak. Rajtuk kívül a szónoklati és költészeti összevont osztály tanulóinak a létszáma a legstabilabb. A jelzett időszakban is Szatmár, Ugocsa és részben Bereg megyékben, valamint Kővár-vidéken nem volt olyan református iskola, ahol felsőfokú, de még humanista fokozatú osztályok is léteztek volna. A magukat a tanulásra elkötelezettek ezen területek fiataljai szinte kényszerből is Sziget felé tekintettek, és a már megkezdett tanulmányaik befejezésére a szigeti iskola padjait koptatták. Még akkor is, amikor 1805 után, Nánási Mihály kényszerű távozásával egy időre a második tanári állás betöltése bizonytalanná vált, sőt 1811 után is, amikor a beállott pénzérték zuhanása miatt, az iskola stabilitása még inkább megingott. S ahogy a baj nem jár egyedül, az erdélyi és a magyarországi segélyek is megcsappantak. A tanításra alkalmas, jól képzett tógátusok és velük együtt a rektor, Hari Péter is inkább más jövedelem után néztek. Ezek egyenes következményeként az oktatási és nevelési színvonal drasztikusan romlott. Ezt tapasztalva a szigeti református szülők is gyermekeiket tömegesen a szigeti piarista iskolába küldték. Forrás hiányában az 1814- 1818-as évek állapotát nem ismerjük. Ennek ellenére megállapítható, hogy alapos vál91
