Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
eredmények elősegítése érdekében ugyancsak 1872-ben Pestről egy öt oktávos harmóniumot vásároltak. A következő lépésként 1876-ban Tóth János, a későbbi „dalárda-vezető” elkészítette a „Lyceum felső osztályú dalárda” alapszabály-tervezetét, melyet vitára bocsájtottak és a felmerült javaslatok figyelembevételével később el is fogadták és a főiskolai dalárda meg is kezdte működését. „Meghatározott szabályok között teljes szabadsággal végezheti belügyeit a dalárda, mint egyesület, másfelől az iskolai igazgatósággal, tanári-karrali elnöknél fogva, általános összeköttetésben áll, éppen úgy mint például az ifjúsági önképzőkör”. Olyan okmány is létezik, melyben az 1876-77- es évben alakult egyesületet DALÁRDA ÉS ZENETÁRSULAT néven nevezik.Ez évben 36 tagja volt. A későbbiekben a csupán DALÁRDA néven működő diákkörnek 1880-81-ben 41 tagja volt és 9 alkalommal lépett közönség elé. 1892-ben a főgimnáziumi V.-VIII. osztályos diákokból álló DALÁREGYESÜLET 32 tagot számlált, akik hetente kétszer gyakoroltak. Egyébként 1889 óta ismét minden osztályban éneket is tanulnak. Ekkor két csoportban: az egyikben az I. és II, a másikban a III. és IV. osztályos diákokkal foglalkoztak, de ezen túlmenően a jelzett négy osztály külön egyházi énekeket is tanult. A csupán református vallású V. és VI, valamint a VII. és VIII. osztályos diákok is hetente egy-egy órán éneket tanultak, majd ezek összevonásával pedig „összhangzatos zsoltár oktatás” is volt. Az 1899-ben 22. éve a líceumi osztályokban oktató Tóth János, a kormányzótanácsnak büszkén jelenti, hogy „Szigeten 50 éve van ifjúsági énekkar, az egyházkerületben rajta kívül még egy főgimnáziumban (nyilván Debrecenben) létezik hasonló”. Az 1901—1902-es iskolai évben a főgimnáziumi V.-VIII. osztályos tanulókkal működő dalárdának 16 szoprán, 14 alt, 11 tenor és 13 basszus hangú tagja volt, akinek 12 egyházi és 11 világi jellegű szereplésük ismeretes. Az 1903-1904-es tanévben ezen ifjúsági dalárda mellett egy „vegyes kar” is megjelent. Ez utóbbi kebelében csupán református vallású I—VIII. osztályos diákokból egy „vegyes kórus” is létezett és ezen belül csak egyházi énekeket tanultak. Az 1910—11-es tanévre a két énekkar számbelileg sokat gyrarapodott: az V.-VIII. osztályosokból álló férfi kar, vallási különbség nélküli 46, a csak protestánsokból álló vegyes kar pedig 88 tagot számlált és a háború kitöréséig a kép nagyjából nem változott. 1898-tól kezdődően a főgimnáziumnak külön ifjúsági zeneegylete is létezett. Az ekkor elfogadott alapszabályának megfogalmazása szerint az egylet elnevezése „MÁRAMAROSSZIGETI EV.REF. LYCEUMI ZENEEGYLET”, pecsétjén pedig „LYCEUMI ZENEEGYLET MÁRAMAROSSZIGET” volt olvasható. Az egylet célja: „A zeneművészet megkedveltetése, a zenei tudás nagyobbítása és az ifjúság szépérzékének fejlesztése”. Vezetőtestülete egy (tanár) elnökből, titkárból, ellenőrből, karmesterből, pénztárnokból és jegyzőből állott. Tagdíjat nem szedtek, de a hiányzásokra 74
