Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
és hanyagságra kirótt büntetés, valamint a mulatságok tiszta jövedelme és esetleges adományok az egylet kasszájába folytak, az összegyűlt pénzt pedig kották és kottatartók beszerzésére fordították. Megalakulásakor az egylet oktatója Fiimer Béla, szigeti zenész volt. A szolgálataiért megígért évi 50 forintnyi fizetés biztosítása időnként gondokat okozott. Megalakulásakor 12 tagja volt. 1901-1902-ben a zenekarban létezett két-két prímás, terces illetve kontrás hegedűs, egy nagybőgős és egy cimbalmos. Két évvel később a zeneegyleti tagok száma 27-re gyarapodott. A háború kitöréséig leggyakrabban az iskola dalárdájával együtt lépett a közönség elé és az is előfordult, hogy a Jogakadémia keretében létező zeneegyesülettel közösen koncerteztek.100 A líceum keretében a rajz és időnként hozzá társult szépírás is az 1870-es évekig fakultatív tantárgy volt. A források alapján ennek beindulása az 1861-62-es tanévben történt. A hetente három órás foglalkoztatást az első tanévben a tanár saját lakásán tartotta és a szükséges eszközöket is ő biztosította. Tevékenységéért az iskolától évi 100 forintnyi fizetést kapott, a résztvevő diákok pedig havi 1 forint külön tandíjat fizettek. A heti három óra közül kettőn rajzot, a harmadikon pedig szépírást tanultak a diákok. Kezdetben az is felmerült, hogy a szépírás órára - csoportokra osztva, felváltva - az iskola minden tanulója bizonyos ideig kötelezően részt venne. A következő tanévben azonban a szépírás tanulásának kiterjesztéséről nincsenek adataink. A századforduló éveiben az iskolában szabadkézi rajzkör is létezett, de ennek hamar nyomaveszett.101 Annál tevékenyebbek voltak a „GYORSÍRÓ Kör” tagjai és munkájukat az 1895-1914 közötti húsz évben, nyilván mások és mások, tovább folytatták. A körben mindvégig a Markovits-Gabelsberg féle rendszer irányelvei alapján dolgoztak. 1906- 1907-ben a körnek 36 tagja volt. Az általában hetente kétszer összeülő körnek időszakonként kezdő és haladó tagozata is volt és taglétszámuk 36 és 51 között ingadozott. Az 1905-1906-os tanévben a kör tagjainak száma kivételesen magas volt: a források 46 kezdőről, 12 haladóról és 5 gyakorlóról tanúskodnak, az 1908-1909-es tanévben pedig 51 tag nyolc csoportban dolgozott. Tevékenységüket leggyakrabban egy-egy főgimnáziumi tanár irányította, de 1910-11-ben a kör vezetője is diák volt.102 Más, eddig már ismertetett iskolai tevékenységhez hasonlóan, a testnevelési órák látogatása is szabadon választott volt. Ezt is az 1857-58-as tanévben vezették be. Rendszeres tevékenységről még nem lehet beszélni, mert 1865-ben a felállítandó „TESTGYAKORLÓ INTÉZET” részére sok eszközt vásároltak: a források kúszó eszközökről, „kengyelkötél”-ről, ugróoszlop, korlát, „lengő eszköz”, nyújtó, súlyzó és egyebekről tudósítanak.1031866-1868 között a „testgyakorló intézet” jóváhagyott alapszabály alapján működött, melynek keretében a tanulók jelképes külön díjat is fizettek. 1865 és 1870 között a tevékenységet a Miskolcról érkezett Lehotzki Ignác, 1871 után pedig a szatmárnémeti gimnáziumból idekerült Darabán János vezette. 1885-től kezdődően a testnevelés kötelező tantárgy lett, melynek keretében az I—VI. osztályos 75
