Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
kozásról sem feledkeztek meg. Ezekhez a helyi törekvésekhez a Tiszántúli Református Egyházkerület is csatlakozott, hiszen a debreceni állami egyetem megalakulásával a szigeti jogakadémia az egyetlen főiskola, amely hatáskörében maradt. A líceum történetének most tárgyalt évtizedei alatt, főként saját gazdasági forrásainak felhasználásával, az 1802-ben megkezdett 20 szobás iskolaépület kibővült: új tantermeket, tornatermet építettek, majd az 1913—1914-es tanévben - most már jelentőős kormánytámogatással - egy kétemeletes új épületszárnyat adtak használatba. Ebben az új szárnyban a természetrajzi és természettani szertárakat, valamint előadótermeket rendeztek be, amelyek a kor oktatási-nevelési követelményeinek megfelelt „.. .bármely intézetnek mintául szolgálhatnak”. A századforduló éveiben a líceum harmincezer kötetet meghaladó könyvtárral rendelkezett. Ennek szakszerű rendezésével, leltározásával és katalógusaival már egy évtizeddel korábban elkészültek. A kép árnyalására, a kötetben megtalálható fejezetekben még gyakran visszatérünk. De már itt le kell szögeznünk, hogy az első világégés kirobbanása előtt a Máramarosszigeti Református Líceum erős és jól felszerelt oktatási intézményként működött, melynek keretében a tudományos kutatás feltételei is biztosítottak voltak.67 7. Az iskola hanyatlása és megszüntetése Az első világháború okozta viszontagságok miatt mind a főgimnázium, mind pedig a jogakadémia sokat szenvedett. Az 1914-es orosz katonai offenzíva miatt - miközben Máramaros megye északi és Tisza-menti helységeivel együtt Sziget is néhány napra orosz megszállás alá került - a tanév csupán november 5-én kezdődött meg. Az iskolaépület egy részét elfoglalták és katonai kórházzá alakították. A tanárok közül mind a főgimnáziumról, mind a jogakadémiáról többen is katonai szolgálatra bevonultak és egyesek egyenesen a keleti frontra kerültek. Az órákat rendszeresen hallgató diáklétszám mind a két tagozaton lecsökkent. Már a tanévnyitás előtt a szigeti római katolikus (piarista) gimnázium épületét teljes egészében a katonaság lefoglalta. Ezért az 1914-15-ös tanévben a katolikus gimnázium is a református líceum épületébe költözött. Mindkét iskola a tanórákat 40 percesre csökkentette és a megmaradt tantermekben délelőtt a reformátusok délután a katolikus diákok tanulhattak. Még így is a tanévet május 22-én lezárták. A jogakadémiai előadások nagy részét a városban tartották, másrészt a szemináriumok és a gyakorlati órák megtartására nem volt lehetőség. Az 1915—16-os tanévben a joghallgatók előadásaikat a városi Casinó termeiben hallgatták, de a következő tanév idejére a katonaság ezeket is lefoglalta és ezért a gimnázium által részükre átadott kisebb szobákban vagy a tanárok lakásán voltak kénytelenek összeszorulni. Ideiglenes változás ezen a téren az 1917-es év végén következett, amikor a német katonai helyi hadvezetés több termet is a jogakadémia részére vissza54
