Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
6. A főgimnázium és a jogakadémia különválása. A líceum története 1914-ig Az 1883-ban közzétett középiskolai törvény elfogadásával mód nyílt arra, hogy a felekezeti gimnáziumokban dolgozó tanárok alacsony fizetését állami segítség igénybevételével rendezzék és kiegészítsék. A szigeti líceum esetében ennek érvényesítése érdekében a főgimnázium működését biztosító anyagi forrásokat a jogakadémiáétól szükséges volt elkülöníteni. A négy éves jogakadémia megerősödését követően egyébként is ennek tanulmányi vezetése már eddig is elkülönült, ügyeiket az 1895-96-os tanévtől kezdődően, külön igazgatóik révén önállóan irányítják, külön költségvetésük van, melyek összeállítását és megvalósítását mostantól az első világháború végéig, a kormányzótanács helyettes felügyelő gondnoka, Héder János irányította. De gyakorlatilag a líceum keretében elkülönült Tápintézet keretében kezelt gazdasági és pénzügyi döntések előkészítése is rajta keresztül valósult meg. A továbbiakban a líceum három összetevőjének a működésével külön-külön is foglalkozni fogunk. De a líceumról alkotandó egységes kép kialakítása céljából már most a következőkre hívnánk fel a figyelmet. A főgimnáziumban történő oktatási és nevelési tevékenység az első világháború végéig a Kassán működő főfelügyelőség által volt ellenőrizve. Már az 1883-as XXXI. Törvénycikk életbeléptetését követően az ország összes főgimnáziumaiban az oktatás egységes tanterv és az ennek megfelelően összeállított és jóváhagyott tankönyvek alapján történt. Helyi vonatkozású eltérés inkább a megye és a szűkebb környezet földrajzának oktatása körül alakult ki. Az országos tantervtől való eltérést, indokolt esetben, az iskola kormányzó-, később igazgatótanácsa engedélyezte. A felekezeti főgimnáziumokban a vallásoktatás módjáról és ennek mélységéről az egyházkerületek megfelelő fórumai döntöttek és ellenőriztek. 1887-ben a tanári fizetések rendezése céljából, a vallás és közoktatásügyi minisztériummal az első államszerződést megkötötték, a főgimnáziuban ekkor 13 képzett tanár oktatott. A szerződés értelmében a továbbiakban ezek közül nyolcat az iskola kormányzótanácsa nevezett ki, öt esetében pedig a pártfogóság javaslatának figyelembevételével a vallás és oktatásügyi miniszter döntött. Ez utóbbiak közül ketten a classica filológia, egy a német nyelv és irodalom, ketten a természetrajz és természettan-mennyiségtani katedrákat foglalták el. Az első világháború kitörését megelőző évekre, már olyan, korábban segéd- vagy melléktanárok által oktatott tantárgyakat is, mint a testnevelés, rajz és szépírás, a rendes tanárok tanították, akiknek száma 15-re emelkedett. A segédtanároknak ekkor már csupán a nem református, azaz az evangélikus, római katolikus, a görög katolikus vallást románul, ez utóbbit ruténul tanítók, valamint az izraelita hitoktató (k) számítottak. 52
