Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT
ben a kincstári javak igazgatóságának orvosa oktatott fizikát stb, így volt 1820-ban is, amikor meghatározták, hogy a professzorok napi három órán át oktatnak, a hallgatók pedig az első három évben napi öt, később napi négy órán át vannak kötelezően elfoglalva. 4. Esztétikai nevelés Az elemzett oktatási programok ezen túlmenően a szépírás, éneklés és a zene oktatására is kiterjednek. Hari oktatási „Sysztémá”-ja előírta: „a szép és helyes írás egy igen nevezetes tökéletessége az embernek, tehát minden tanító a maga tanítványát a szép, helyes és gondos írásra szoktassa.” A felső iskolásoknak a heti órarendjében a szépírás külön foglalkozásként szerepel és időközönként, az elért eredmények alapján, szépírásból külön is osztályozták őket. Ennek oktatója a „praeses caligraphiae” volt, aki oktatási tevékenységéért külön fizetést kapott. Az ő feladatául időnként a rajz oktatását is megjelölik. 1846 decemberétől ezek oktatására Szász István szigeti képírót szerződtették. Az énektanulásban az első lépéseket az osztálytanítók vezetésével tették meg. Volt időszak, amikor az énekoktatás feladatát az osztályok szintjén is a „praeses cantus” végezte, de leggyakrabban ilyen feladatot az iskolai kórussal foglalkozó kapott. Ez utóbbi esetben az osztálytanítók javaslatai alapján kiválasztott jobb hallású és hangú diákok rendszeresen gyakoroltak. A kórus leggyakrabban a templomban és temetéseken lépett fel. 1839-ben például a meghívó család egy-egy fellépésért 6 forintot fizetett. Számos esetben az egyházmegyében templomszentelésen vagy egyéb ünnepségeken is énekeltek. A harmóniumon vagy orgonán való játszás fortélyait a „praeses harmoniae” irányításával tanulták és gyakorolták. Az iskolának a XVIII. század közepe óta, okmányilag igazolt harmóniája volt, amelyen 1798-ban például 14 tógátus rendszeresen gyakorolt. De 1790-ben már az iskola orgonájának a javításáért fizetnek. A Hari által összeállított „Systema” a zeneoktatás más vetületeivel kapcsolatban is rendelkezik: „A musikában is igyekezzen az ifjúság magát annyira tökéletesíteni, amint csak lehet... A musika tanulásának tzélja az erköltsöknek szelídítése, tehát ezt egyébre fordítani nem szabad.” Ennek megfelelően 1808-ban az új senior megőrzése a következő hangszereket vette át: „2 Fagottot, 1 Valhornt, 1 Clavicordiumot, 1 clarinétet, 1 violoncellot.” 1826 januárjában az újonnan Szatmárról érkezett Szathmári Károly felajánlása alapján hetente háromszor: szerdán, szombaton és vasárnap zenére oktatja az ifjakat. De előzőleg már, 1823-tól kezdve a könyvtárból kikölcsönzött javak jegyzékében, a diákok általi hangszerkölcsönzésekről olvashattunk: „kivettem a Valtornot 5 Beretzekkel”, „kivettem egy új Fagottot új szipkákkal együtt minden hiba nélkül”, „kiadtam a Fló32
