Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT

befolyásuknak korlátozását sürgették. A püspökség a maga módján, az egyházi kánonjog alapján, a vizsgálatok egész sorát indította és folytatta le. A püspökség 1804-ben és 1806-ban közzétett határozataiban a szigeti református iskola bővítését, ennek magasabb szintre történő fejlesztését, mint az iskola vidékének gazdasági erejét meghaladó kísérletezést megkérdőjelezte és az intézet „anya iskola” (Alma Mater) jellegét nem ismerte el. Mindezekért az iskola patronátusát okolta. Ezért széleskörű segélyezés felfüggesztése mellett az iskola vezetésében az egyházi személyek meglátásának és akaratának a jobb érvényesítése mellett foglalt állást.36

Az iskola patronátusa Hari idejében évi négy közgyűlést tartott és ezek dátumát kezdetben az évi négy szigeti országos vásár napját megelőző vasárnaphoz rögzítették. (Az 1830-as évektől a közgyűlések száma hatra gyarapodott és időpontjukat a szomszédos egyházmegyékkel írásban tudatják). Mint az iskola ügyeinek legfőbb intézője, a patronátus megfogalmazta és jóváhagyta az iskola törvényeit, megszabta az iskola szerkezeti felépítését, az osztályokban folyó oktatási és nevelési célkitűzéseket, elfogadta az osztályok illetve évfolyamok tantervét, az iskola költségvetését, ellenőrizte ennek megvalósulását, döntött az oktatók meghívásáról, kinevezéséről, felmentéséről és javadalmazásáról; az iskola gondnokának, számadójának kinevezése és elszámoltatása is a patronátus feladata volt, mint ahogy az építési és javítási tervek elkészíttetése, a szerződések megkötése és a munkálatok átvétele is végső soron a patronátus jóváhagyásának volt alárendelve.

2. Oktatás-szervezés, osztálybeosztás

A patronátus tevékenységének hatékonyabbá tételével, Hari Péter gyakorlatilag a szigeti református iskola újjászervezésének feltételeit teremtette meg. Az iskola osztályszerkezetének felépítésével, az ott folyó nevelési és oktatási tevékenység megvalósításával kapcsolatos nézeteit és terveit a Kolozsváron 1802-ben nyomtatásban is megjelent „A szigethy h.vallás-tételt tartók fő oskolájának tanítás-béli Systemaja” címet viselő 37 lapos füzetecskéjében is megfogalmazta.

Az általa vezetett intézet fokozatát, minden félreértést elkerülendő, Hari „főoskolának” nevezi. Ennek szerkezeti felépítésére vonatkozóan leszögezi: „Légyen nyolc classis, következendő sorral: Első magyar classis, II. Felső Magyar classis, III. Első Deák classis, IV. Második Deák classis, V. Harmadik deák classis, VI. Német classis, VII. Rhetorica classis, VIII. Poetica classis.” Ezeket az osztályokat az országban létező protestáns oktatási rendszerhez hasonlóan, a rektor és conrektor irányítása alatt egy-egy, az iskola öregdeákjai közül kinevezett közoktató (praeceptor publicus) oktatta-nevelte. Kivételt képezett a német osztály ahol, amint már jeleztük, kezdetben külön tanár, utóbb egy magasabb beosztású és javadalmazású „praeses” oktatott.

26