Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT
II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT A XVIII. század utolsó évtizedétől az iskola életében nagy horderejű változások történtek. A külföldi tanulmányútjáról 1794-ben hazatért Hari Péter másodszor került az iskola élére és ezt követően a szigeti református tanodát fokozatosan átszervezték. Az anyagi fedezet biztosítása érdekében, a Kolozsvári Református Kollégiumhoz fűződő korábbi kapcsolatait is kihasználva, sikerült az erdélyi protestáns főúri családok fokozott anyagi támogatását is biztosítania. (Ezzel a kérdéssel még külön fogunk foglalkozni.) 1. Az iskola patronátusa Hari hosszú távú célkitűzése az volt, hogy az intézet magasabb fokú anyaiskolává. igazi Alma Mater-ré emelje. Ennek érdekében, mindenekelőtt, az 1757 óta létező iskolai patronátust szervezi át. Egy 1803-as megfogalmazás szerint „a patronátus áll a nemesi megyében lakozó s rész szerént nem lakozó, de birtokos földesuraságokból, megistratuális vármegyei tisztekből, megyebeli külső-belső elöljárókból, úgy a szomszédos erdélyi és magyarországi szomszéd vármegyékbeli, minden előkelő, külső és belső állapotú személyekből, kik vallásunkon vannak és a szigethi Anya-Oskolának javát, előmenetelét, boldogulását tanácsokkal, munkájokkal, segedelem-adásokkal előmozdítani igyekeznek és a gyűlésbe való megjelenésekkel és olykor-olykor a köztanácskozásba részt vesznek. Praesesse ennek a megyebeli főkurátor, vagy annak akadálya lévén, az oskola inspector-curárora, ki most a szigeti Ekklésia curatora is.” A református egyházmegye lelkészei és papi elöljárói is a testület tagjai voltak.35 Az újjászervezett patronátus elnökei Pogány Lajos (1826-ig), Tiszaújhelyi Újhely Sándor Ugocsai alispán (1826-1834), Szentpáli László Ugocsai főszolgabíró (1838— 1848?). Akadályoztatások esetén az 1797-től létesített vicecurátorok (inspectorok) intézték az ügyeket. Elsőként ezt a tisztséget Vasady György töltötte be. Az átszervezést követően, a patronátus vezetése gyakorlatilag az alispánok, szolgabírák, ügyvédek és egyéb polgári foglalkozású, szigeti és megyei tisztségviselők kezébe került, akik Hari és az 1805-ig mellette professzoroskodó Nánási Mihály nézeteit felkarolva, tettlegesen az iskola világi jellegét igyekeznek kialakítani és biztosítani. A szigeti iskola ettől még megmaradt felekezeti iskolának, de az egyházvidék vallási vezetőinek a közvetlen befolyását és irányítását egy időre (főként az 1798 és 1805 közötti években) sikerült korlátozniuk. Egyfelől Hari és támogatói, másfelől Gáti István, szigeti lelkész és a megyei tractus elöljárója között hosszú, helyenként durva disputa kezdődött, amelynek során az egyháziak a Tiszántúli Református Intendentia (püspökség) támogatását, Hari és követőinek félreállítását, vagy legalább is 25
