Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG
és Csenged István, utóbb pedig Sztojka László az új kurátor. Ők a szigeti református lelkészekkel karöltve, több ízben is, az erdélyi főurakhoz fordultak anyagi segítségért. A kérés eredményeként, még 1720 előtt, az akkor nagyhatalmú (II.) Teleki Mihály és neje, Thoroczkay Kata 300 magyar forintot ígértek. Igaz, az iskola megbízottjai a teljes összeg kifizetéséért, még egy évtizeddel később is könyörögnek. Ennek ellenére ez az első bel-erdélyi magánföldesúri alapítvány, melyet aztán 1730 után sok más is követ. Pénzbeli segélyek mellett gyakran, az iskolában tanuló diákok élelmezésére jelentős mennyiségű gabonát ajándékoznak: 1730-ban, a fentebb említett Teleki Mihály Pál nevű fia, a Kővár-vidéki Hosszúfaluból és Kemény Zsigmond pedig az aranyosmeggyesi uradalomból szállít Husztra illetve Felsőbányára jelentős mennyiségű „tritticit” (kétszerest), melynek Szigetre történő elszállításáról az iskola gondoskodott. Hozzájuk hasonlóan a Tisza-mentén lakó máramarosi „patrónusok” is jelentős mennyiségű kenyérnekvalóval segítik az iskolát. A rendszeres ellátásban azonban időnként fennakadások is előfordultak. Egy hasonló időszak (eset) 1730. novemberében állott elő. A gondok megoldásáért ekkor a szigeti diákközösség a máramarosi egyházmegye tanácsához fordult segítségül. A november 10-én tartott tanácsülésen (consistorium) az iskola gazdasági ügyeinek rendezésére egy fizetéses megbízottat szerződtetnek, aki az iskola professzorának alárendeltje. Fő feladata az iskola kamatra kiadott kölcsöneinek a nyilvántartása, az ezek után járó kamatok beszedése, a gondnokság által jóváhagyott költségek kifizetése, az iskola 1700 után épült faépületének most megkezdett bővítésére felügyelni. Ekkor az iskola épülete köré új kerítés is készült, melyhez a sarángfát, a szigeti nemesi közösség biztosította. Az iskola épületének ezen bővítése miatt az utca egy részét is elfoglalják s ennek kipótlására, a hajdan Darvay Miklós tulajdonában lévő telekrészt bocsátják a város rendelkezésére. A fenn megjelölt consistorium ülésen az eddigi oktatási gyakorlat folytatását látták követendőnek: „...Az tanítás az eddig való modalitás szerint helybenhagyatik, hogy az felosztott órák szerént való tanítások sollertiori modo, stricti omniquae clarissimi domini professoris ac domini rectoris vigilantia, concordiquae cointelligentia accedentibus institáltassanak.”26Értelmezésük.szerint az oktatás a kezdő, gimnaziális és akadémiai fokozatokon is pontos órarend szerint történt. A szigeti református iskolában alkalmazott tananyagról az 1740-es évekig nincsenek forrásaink. Ezért a korábbi időszakkal kapcsolatban, ebben a vonatkozásban az Erdélyre és a királyi Magyarországra érvényes általános előírásokra és az ide vonatkozó kutatási eredményekre vagyunk utalva. Bizonyos, hogy a kezdő és gimnaziális osztályokban a rektorokat kibocsátó anyaiskolában meghonosodott rendszeres gyakorlat volt a példaértékű. A korszak református iskoláiban, egy vagy két éven át a kezdő osztályokban tanulók anyanyelvükön, alapfokon a második Heidelbergi Káté 17
