Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG
alapján a református vallás főbb tételeivel ismerkedtek, Szenczi Molnár Albert fordításában énekelt zsoltárokat tanulták és gyakorolták, megtanultak imádkozni. Ezek mellett az olvasás és írás, valamint a négy számtani alapművelet elsajátítására törekedtek. S volt eset, amikor a latin nyelv írásával, olvasásával és egy néhány alapszavával is megismerkedtek. A grammatikai osztályokban az oktatás latin nyelven folyt. A XVII. század második felében is a Donatus által összeállított szópárokat tanulták, majd főként Tacitust olvasták és fordították, s ezen keresztül lexikális nyelvismereteiket is bővítették. A század végén és a XVIII. század első négy évtizedében bizonyára Szigeten is teret nyert a korábban Sárospatakon oktató Commenius által kidolgozott és sokszor több helyen is kinyomtatott Vestibullum... Janua... és Atrium, valamint az általa megszövegezett Orbis Pictus, amelyek közel egy évszázadon át a református iskolák legkedveltebb nyelvtanulási könyvei voltak. A kollégiumi rendszer felső tagozatán tanuló tógátusok a filozófia alapismereteit, mindenek előtt a logikát és a metafizikát valamint teológiát hallgatták.27 1744-től kezdődően, a korábbi kolozsvári diáknak és utóbb Franekerből hazatért Kassai Zsigmondnak a rektori évei alatt, Szigeten a gimnaziális osztályokban kezdik bevezetni azt az oktatási elvet, melyet Christoph Cellarius, hallei tanár Latinitatis probatae et exercitae Uber memorialis (röviden Liber Memorialis) című könyvében megfogalmazott. A több helyen (Pozsony 1719, Lőcse 1735) is kiadott és főként Bél Mátyás által átdolgozott formában is széleskörűen elterjedt szakkönyvvel és az ennek alapján szerkesztett latin nyelvtannal, kezdetben a szigeti református iskolában nehezen barátkoztak meg és sokan kételkedtek is ennek hatékonyságában. Az itteni tógátusok jegyzékét rögzítők ezzel kapcsolatban a következőket írták: „Rectore existente Sigismundus Kassai. Seriem magistrorum Claudiopolitanorum adduccunt propter introductionen praeceptorum Cellariana methodo clarorum claudente, /majd utólagos bejegyzésként/ Non tamen clausit.”28 A fenti, kissé csipkelődő megjegyzés ellenére is Cellarius műve és az általa kidolgozott módszer, a szigeti református iskolában még évtizedekkel később is a gimnaziális oktatás elengedhetetlen követelményeként szerepelt. 1766-ban a Magyar Helytartó Tanácshoz, az iskolában uralkodó viszonyokról szóló jelentésben a következőket olvashatjuk: „Norma studiorum in Humanioribus Cellariana, in Philosophicis Wolfiane observatur. Religionis autem principia secundum confessionem Helveticam traduntur. Magistri primarii duo, Rector professor et Conrector, tres item ex Togatis Praeceptores. Rector, praeter Religionis principia, duas Philosophiae partes Logicam et Methphysicam, dua item Matheseos partes, Aritmeticam et Geomatriam tradit.”29 A jelentés értelmezése alapján nyilvánvaló: 1766-ban az iskolában két felnőtt oktató és három, a tógátusok közül kiemelt köztanító (praeceptor) oktatott. Ez utób18
