Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE

ingyenes, 12, évi 30 forintos, 13, évi 80 forintos és újabb 12, évi 120 forintos helyet, összesen 48 helyet töltenek be. Ez a számarány a következő két tanévre is nagyjából megmaradt. De a korona bevezetésével a fizetéses táppénzesek ezután évi 60, 160, 240 és 320 koronás helyekké változtak. Mostantól kezdve az intézet neve internátus és ennek új alapszabálya alapján tanévkezdéskor, minden bentlakó diák, évente egyszer 10 korona bútordíj és 5 koronát „szolgáltatásért” kötelesek kifizetni. Ezt az összeget a teljesen ingyenes ellátást élvezők is fizették.24

Az 1908-1909-es tanévtől, több kisebb-nagyobb épület bérbevételével 90 helyet rendeznek be bendakásra, majd az iskolaépület új szárnyának átadásával ezen helyek száma 110-re emelkedett. Az 1914-15-ös tanévben a helyhiány miatt az internátus nem működött. A következő tanévben, az újra megnyílt intézetben 70, az 1916— 17-ben 56, 1917-18-ban 71, míg az utolsó 1919-20-as tanévben már csupán 26 tápintézetes tanulót tartottak nyilván. A háború okozta drágulás következtében a háború utolsó évében már megközelítőleg megduplázódtak a költségek.23

Az 1900-ban érvénybe lépett internátusi alapszabály, az elszállásolás és étkeztetési renden alapvetően nem sokat változtatott, de előírásaiban már a modern kor állította követelményekhez igyekszik igazodni. Ennek megfelelően az internátusi lakószobák időnkénti meszelését, felmosását, téli időben történő fűtését is szabályozza. „Minden lakószoba bútorzata nyoszolyából, a lakók számának megfelelő nagyságú és számú asztalból, székekből, könyves szekrényből, ruhaszekrényből, fatartóból, köpő ládából áll. Minden szobában 4-4 egyénre egy mosdótál és éjjeli edény adatik... Minden bennlakó félévenként legalább 6 inget, 6 lábravalót, 6 zsebkendőt, 4 asztalkendőt, 4 törölközőt, 2 párnahajat, 2 alsó- és felső lepedőt köteles magával hozni s azokat megjegyezni, azoknak tisztán és rendben tartásáról gondoskodni. Az ágynemű áll egy párna, egy pokróc vagy egy paplanból. Derékaljt és dunnát egy bentlakó sem használhat. A szalmazsák felett legfeljebb pokróc alkalmazható.”

Az iskolai programhoz alkalmazkodva reggel a felkelés hajnali 5 órakor történt, mosdás, öltözködés 5 óra 45 percig, tanulás 5 óra 45 perctől 7-ig, reggeli 7 és 8 óra között, tanórák 8 és 11 (vagy 12) között, szabadidő 11 és 12 óra között, ebéd 12-13 óra között, leckekérdezés 13-14 óra, tanóra 14—16 (vagy 17), tanulás 17-19 között, vacsora, szabadidő 19-20 között, tanulás 20 és 21 óra között, lefekvés, gyertya- vagy lámpaoltás 21 órakor volt. Vasárnap 10 és 11 óra között, a városban lakókkal együtt, istentisztelet, majd ezt követően 11 és 17 között szabadidő. Minden közös étkezés előtt könyörgés, utána hálaadó ima. Ez utóbbi elhangzása előtt az asztaltól felkelni, onnan távozni tilos volt.

A bentlakási rend betartására a tápintézet vezetésével megbízott tanár és két, a gimnazistákkal együtt lakó joghallgató felügyelt. A XX. század elejétől a joghallgatók helyébe az idősebb főgimnazisták közül kijelölt diákok léptek. A tápintézetben (inter-147