Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
A forradalom leverését követően, a Kossuth-bankók elértéktelenedését és forgalmazásának megszűntét követően az országban pénzkrízis állott elő. Ennek következtében járandóságait az iskola nem képes behajtani. 1850 szeptemberében odajutott, hogy elódázhatadan tartozásai kifizetésére kénytelen 600 forintos kölcsönt felhajtani. "A Tiszántúli Egyházkerület is csupán az esedékes évi 80 forintnyi segélyt tudja folyósítani, de 1856-ban ezt is beszüntetik. Szoboszlai Pap István debreceni superintendens 1852. január 5.-i körlevelében elismeri ugyan a szigeti iskola fontosságát, de az erők szétforgácsolódásának megszűntetése érdekében minden erőforrást a debreceni kollégium megmaradása és ennek megerősödésére kíván fordítani. S ezen nézete még 1856-ban sem sokat módosult, de most már keresi a lehetőséget, hogy a szigeti iskolán is segjtsen. A tényleges segítségadás azonban csupán abban nyilvánul meg, hogy a szigeti pártfogóság által 1851. október 5-én kibocsátott segély-szózat terjesztését nem gátolta.12 A szigetiek ezen szózattal együtt a segélyek megajánlására aláírási ívet mellékeltek s ezeket az egyházmegyékhez és a segítőkésznek vélt sok magányos személyhez is eljuttatták. A beérkezett adományokat és alapítványokat 1857. március 1-én összesítették. Amint a XIII. számú mellékelt táblázat kimutatásából is kitűnik, az adakozók összesen 16.374 ezüst forint 42 krajcáros alapíványt tettek - mely után az évente esedékes hivatalos kamatot fizetik majd be - kifizettek azonnal 2609 ezüst forint és 20 krajcárt és ezenfelül megígérték, hogy évenként újabb 228 forint 1 krajcárt juttatnak el az iskolához.13 Az iskola gondnoksága értékelte a megajánlásokat, de a szükségletekhez képest távolról sem volt elégedett és 1857. május 6-án újabb „értesítő és felhívó irat”-ot 2.500 példányban küldött szét ismét Magyarországra, Erdélybe és Hollandiába. Az azonnali és későbbi adományokról-alapítványokról és segélyekről a XIV. számú mellékletből értesülhetünk. Ezek szerint 1866-ig bezáróan 6396 forint 12 Vá krajcár egyszeri adományt és 5753 forintnyi alapítványt jegyeztek. A most befolyt adományok fontosságának értékelése érdekében, idézzük gr. Ráday Gedeon 1857-es alapítványához fűzött sorait: „...a máramarosszigeti gymnazium - mint a magyar nemzetiség és vallásunk egyik lényeges határőre - a kiállott viharok után mindig - míg az Úrnak tetszeni fog - derült eget látva, virágozzék a protestáns hit dicsőségére és az emberiség művelésére!”14 A líceum ezt követően Palóczi Horváth Simon és Mária adományaként a Nyíregyházához közeli Sima Puszta birtokába jutott. Ezen adomány tőkeértékét 1892-ben 100.000 forintra értékelték s ennek bérleti díjaként évente jelentős és biztos bevételhez jutott.13 A gondnokság, az évi költségvetések elkészítésekor eddig is, de ezután is az „addig takazózz...!” népi bölcsesség figyelembe vételével gazdálkodott. Amint a XV. 142
