Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE
S2ám alatt mellékelt évi számadási jegyzékből is kitűnik, a nyilvánossági jogot megszerzett algimnázium 1857-ben még 5.000 pengő forintnál kevesebb bevételből gazdálkodott és a jógazda módjára ezt sem élte fel teljesen, minimális összeget a következő évre is tartalékolt. Az évi 14.728 forint és 79 krajcáros, nagyságát tekintve tekintélyesen megnövekedett kiadást 1869-ben már a Sima Puszta bérletéből befolyt jövedelem birtokában engedhette meg. De az előbbi és későbbi évekhez képest magas költekezést már a főgimnáziumi V-VTII. osztályokat, valamint a jogoktatás újraindítása tette szükségess.16 A rendelkezésünkre álló számadások elemzése alapján megállapítható, hogy az időközönként befutott adományok és alapítványok felhasználásával, a bevételi és a kiadási értékek, kisebb hullámzással, másfél évtizeden át még mindig alacsonyak (az összehasonlításoknál figyelembe kell vennünk, hogy az értékek néha most is pengőforintban vannak megadva, de általánossá már az osztrák váltóforint vált, amelynek vásárlóértéke a pengő forintnál alacsonyabb.). 1886-ban az iskola szomszédságában lévő református templom és vele együtt a líceum épülete is komoly tűzkárt szenvedett. A líceumi károk helyreállítására, a biztosító által fizetett 3.500 forintnyi összeggel együtt összesen 17.185 forint és 11 krajcárt költöttek.1. Ettől az évtől kezdve a főgimnázium és a jogakadémia, majd rövidesen a tápintézet költségvetése is különvált. A főgimnázium 1897-ig bezáróan, évi 10.000 forint, 1898 és 1909 között évi 32.000 korona, majd ezt 1913-ig fokozatosan évi 50.000 koronára kiegészített államsegélyt kapott, amit 1918-ig folyósítottak is. Ezenkívül a magyar állam jelentős, 1906-ig összesen 210.000 korona, majd 1912-ben újabb 140.000 korona építkezési segélyt is nyújtott. Ez utóbbiak révén az iskola tornateremmel, a kor követelményeihez képest modern illemhellyel s mindenekelőtt új, kétemeletes épületszárnynyal bővült, melyben új bútorokat, szertárakat valamint könyvtárt adtak át. Az 1885-től esetleges, majd 1887-től kezdve szerződéses államsegély révén fokozatosan elérték, hogy a főgimnáziumi tanárok jövedelme, a különböző pótlékokat is beleértve, az országos szintet érje el. A jogakadémia azonban továbbra is saját bevételi forrásaiból gazdálkodhatott. (Ezen bevételek jelentős része a hallgatók által fizetett tandíjakból és vizsgadíjakból állt.) A jogakadémia pénzügyi helyzetének elemzésekor figyelembe kell vennünk, hogy 1896-ban a Máramarosszigeti Takarékpénztár csődbe ment. A szóban forgó bankintézetnél a líceumnak 95 darab, 500 forint névértékű betétje volt, melyből 75 a jogakadémiát illette. A takarékpénztárnál az iskolának 10.243 forint kamatozásra letett tőkéje is volt s ezenkívül a líceum folyószámláit is a bank kezelte, amelynek csődje miatt a líceummal szembeni követelések összege 22.051 forint 74 krajcárra rúgott. A csődeljárás lefolytatása után a bankbetétek értékének 60%-a elveszett, s ezért a líceumot 143
