Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
BEVEZETÉS
máramarosszigeti református tanoda több évszázados létezésének fő gondja mindig a létért való küzdelemhez kapcsolódott. A máramarosszigeti református tanoda életében három főbb korszakot különböztethetünk meg. Az első időszak a kezdetektől gyakorlatilag 1797-ig tartott. A reformáció kezdeteit megelőző időszakban létező városi plébánia-iskolának az átvételétől kezdődően a triviális fokozatot meghaladó humanista gimnázium a XVII. század végére nagygimnáziummá erősödött, de a korszakhatárt jelző 1797-es évig, gyakorlatilag még főként a Kolozsvári Református Kollégium partikulájaként működött. A második időszak a Hari Péter által kezdeményezett és megvalósított 1797- es átszervezéssel kezdődően anyaiskolává, Alma Materré emelkedett és az időnkénti két-három felnőtt oktató foglalkoztatásával kollégium típusú tanintézetként felveszi a líceum elnevezést. A folyamat az 1837-ben létesített jogi tanszék működésével válik teljessé. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszaka ennek a korszaknak a lezárását képezte. A harmadik időszak elején az osztrák önkényuralom védőszárnyai alatt kiadott és életbe léptetett új oktatási törvény következményeként előbb az iskola létezése is kérdésessé vált. Az erők összefogásával és a Szilágyi István által irányított átszervezést követően 1855-ben az iskola elnyeri nyilvánossági jogát és ettől kezdve a tanárok létszámának növekedésével új osztályok beindításával, az első érettségi vizsgák megtartásával (1863-64-es tanév) főgimnáziumi, 1869-ben pedig a jogi tanfolyam beindításával, az intézet újból főiskolai státust nyert. És ezt az első világháború befejezéséig megőrizte. 12
