Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
V. A LÍCEUM KÖNYVTÁRA
A könyvtár jelentőségét már ekkor is nagyra értékelik s ez az elismerés az iskola átszervezést követő időszakban tovább gyarapodott. Az új emeletes iskolaépületben már a tervezés idején a könyvtár részére külön termet, melynek felépítése után egy ideig még a szemléltetőeszközöknek és a hangszereknek, valamint az iskola 1820- 1825-ig még rendezetlen okmány- és irattárnak is otthont biztosított. A könyvek beszerzését és nyilvántartásba vételét ez ideig az iskola rektora végezte. O felelt a könyvek épségéért is. 1795 őszétől a szigeti tanoda viszonylatában is a könyvtárosi tiszt ellátására az idősebb diákok közül „techarius”-t választottak131, aki a könyvek megőrzéséért és ezek épségéért anyagilag is felelt. A kikölcsönzött könyvekről pontos nyilvántartást vezetett és az újabban vásárolt vagy adományozott könyveket is nyilvántartotta.132 Ugyancsak ő felelt az 1820-ban Szigeten is felállított „bibliopolium” forgalmáért. Ez utóbbi akció lényege az, hogy pesti, budai, debreceni és más könyvkereskedőktől csökkentett áron, viszonteladásra vásároltak könyveket és ezeket a diákoknak vagy a megye könyvbarát lakóinak, csekély haszonnal, eladták. Az így szerzett jövedelmet az iskola könyvtárának bővítésére és a könyvek újrakötésére fordították, de 1821-ben a könyvtár katalógusát is átköttették.133 Ez már az új katalógus egyik változata lehetett. Hari Péter vezetésével 1819-től a könyvtár átrendezésén, majd az új leltár elkészítésén többen is dolgoztak. Kengyel Lajos és Darvay Károly adományaként kapott munkákról a könyvtárétól külön-külön leltár készült, hogy „az ilyen készségeket megtisztelő emlékezet egyszerre akárkinek szívében reptezhessen”. Ezeket a könyveket külön szekrényben őrizték. Néhány év múlva a Hari által adományozott könyveknek is ugyanez lett a sorsuk. Az iskola alapkönyvtárának új katalógusáról készült legrégebbi átírás 1825-ből ismeretes, amikor Bogdány Sámuel eddigi „bibliothecarius” a gondjaira bízott könyveket a könyvtárosi tisztében őt követő Tordai Istvánnak adta át.134 Az 1825. szeptember 14,-i dátumot viselő új leltár a meglevő könyveket témakörök és ezenbelül altémakörök szerint csoportosítva tartalmazza. A témaköröket nagybetűvel s ezenbelül az altémaköröket kisbetűkkel jelezték. Az új leltár készítői filológiai (A), történelmi (B), filozófiai (C), matematikai (D), természettudományi (E), orvostudományi (F), jogtudományi (G), teológiai (H) és vegyes tárgyú („variorum argumentorum”) (I) témaköröket különböztettek meg. Az első témakörön belül nyelvtani (scriptores gramatici), lexikográfiai (auctores lexicographi), szónoklat- és költészettani (rhetorum et poesim), ókori és mitológiai tárgyú altémákkal találkozunk. Ezenkívül a görög és a latin szerzők munkáit, valamint a magyar nyelvű könyveket más-más altémába sorolták. Azok a filológiai tárgyú nyomtatványok, amelyek ebbe a hét altémakörbe nem voltak besorolhatók, alkották a nyolcadik filológiai vegyes (miscellanea philologica) szakcsoportot. 110
