Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Mr. Candy (Egy igaz embernek, aki résztvett a helsinkii békegyűlésen) Kedves Mr. Candy! Tudja-e, hogy a Helsinkiben rendezett béke-világtalálkozón Ön mondta a legjelentősebb beszédet? Valósággal bombaként hatott, amikor Ön kijelentette, hogy az ún. Béke Világtanács azért nem lehet az egész emberiség reprezentatív testületé, mert a kommunisták dominálnak abban. Igen, így mondta ön, Mr. Candy, egyszerűen, tisztán, tömjénezés nélkül és az igazság felmosolygott erre a szóra. Ez a láthatatlan résztvevő, akit úgy hívtak: Igazság, és akit ide ugyan nem hívott senki, de aki ennek ellenére megjelent Helsinkiben, a megnyitás napja óta elpirult orcával járt-kelt a hatalmas teremben. Kereste az igaz szót. Csak egy igaz szót! De egyetlen egyet sem talált. Pedig mennyi szó elhangzott azon a gyűlésen. Nagyon szomorú volt hát az a légies hívatlan vendég kinek neve: Igazság! A szomorúság mellett rengeteget csodálkozott. Azon csodálkozott, hogy az a majd kétezernyi ember folyton tapsolt, újjongott, dobolt a lábával s majd mindnyájuknak ragyogott az arca. Látott a sokféle ember között díszes ruhás papi embereket, püspöknek meg érseknek hívták ezeket, s még ezek az egyházinak mondott emberek is együtt tapsoltak a sok-sok hazugságnak. Ezen aztán igen-igen elcsodálkozott Igazság s valamilyen kérdés szólalt meg benne: Krisztus papjai volnának ezek? - hogy ennyire körül táncolják az új bálványt: a hazugság borjút? Egyszer aztán csönd támadt. Az elnök Önt szólította Mr. Candy, mint a kanadai delegáció egyik tagját. Ön beszélni kezdett. A csönd meg egyre nagyobb lett. Az arcok megnyúltak. A szemek a földre szegeződtek. Az emelvény mögött a titkárság tagjai hajukat tépték. Szavai nyomán beragyogott a terembe a jelenlévők agyába és szívébe az Igazság napsugara! Mit is mondott ön Mr. Candy? Egyszerűen csak annyit, hogy ez a Béke Világtanács nevű alakulta a szovjet imperializmus engedelmes eszköze. Ilyesmit pedig kedves Mr. Candy itt nem szoktak mondani. Nem is szabad mondani. Kellemetlen és kényes. Ezért nem tapsolták meg Önt, Mr. Candy. Vigasztalódjék, egy valaki mégis tapsolt: az Igazság! Az ő tapsa pedig nagyobb és erősebb volt a vastapsnál is. Világtaps volt! Aztán fölkelt a helyéről Igazság, boldogan ment kifele! Rácsodálkozó újságírók csak arra lettek figyelmesek, rádió bemondók riadtan kapták fel a fejüket: Hangot hallottak. Ezt: mégis csak van itt is igazság! 186
