Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
felháborodással utasítják el a gyülekezetek, hogy történelmünk során bármikor is a „reakció” fellegvárai lettek volna. Mi úgy értelmezzük a „reakció fogalmát, hogy az haladás-ellenséget jelent. Tisztelettel kérdjük, mikor voltak a magyar református egyház gyülekezetei haladás ellenesek? Ha igaz volna, amit a Püspök úr mondott, akkor egyházunk a legsötétebb középkor megtestesítője lett volna. Akkor a magyar nyelvű prédikáció, a magyar iskolák, kollégiumaink, a magyar biblia, a nagy fejedelmek, a szabadság harcok mind-mind a reakció kifejeződései voltak. Akkor református egyházunk megkötötte, bilincsbe verte négy évszázadon keresztül a nemzet életét. Ki állíthatja ez széles e hazában Püspök úron kívül? Vállaljuk ellenben életre-halálra, hogy fellegvár napjainkban minden igazi magyar református gyülekezet. Körülöttünk egyre mélyebb a posvány, messzi tájak ingoványában lidérc-fények lobbannak. Vörös csillag szeretné elhomályosítani a betlehemi csillagot. Lassan minden úton ott ágál már az idegen. De a fellegvárban, - Jézus Krisztus hegyen épített váraiban még hangzik a Püspök úr csúfolta tiszta igehirdetés! Nekünk nem kell az átírt, a meghamisított evangélium. Amelyik fellegvárban ezt az új evangéliumot tanítják, vagy a pásztor menekül mihamarabb, vagy a nyáj széled szerte szét. Tudjuk, nehéz harcot vállaltunk amikor nem hódoltunk az ún. új theologia előtt. Őrtornyainkban naponként felhangzik a hitvallók éneke: Az Isten a mi reménységünk! Mi tudjuk - Püspök úr -, hogy ezt a harcot mi megtudjuk harcolni! Vállaljuk azt is, hogy fellegvárai vagyunk a magyar nemzeti gondolatnak. Megpróbáljuk őrizni, védeni, menteni, ami magyar. Felismertük, hogy félelmetes elnemzetlenítő időben élünk. Szörnyű volt rajtunk a háború pusztítása. De szinte semmi ahhoz képest, amit napjainkban végeznek önök Püspök úr a magyar élet megrontására. Ezért védjük körömszakadtáig a magyar múltat, a földet, az otthont, a kultúrát, az életformát. Mindent ami magyar! És nem leszünk mások Püspök úr! Megmaradunk magyar reformátusoknak, akik kapuján messzire világít az Ige: „Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk”. — Akinek van füle a hallásra hallja mit mond a lélek a Püspök úrnak! Péntekhegy, 1956. II. 23. * * * 353
