Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Valutát is kaptunk (Péter Jánosnak) Püspök úr! Egy kis kitéréssel kezdem ezt a levelet. Tisztelegni akarok ugyanis Júdás előtt. Igen, igen! Ama bizonyos áruló Júdás előtt. Annyi rosszat elmondtunk már az istenadtáról, hogy igazán nem árt meg róla valami jót is mondani. S bizony, ha odaállítjuk a bibliai Júdást egynémely egyházi előkelőségek közé, - Júdás kétezer esztendő minden ítélete dacára is többet nyom, mint emezek. Jómagam csak két megállapítást szeretnék tenni Júdásról. Kalapot emelek előtte, mint kitűnő üzletember előtt. Milyen remek érzéke volt, mikor, kit vagy mit kell kiárusítani. Aztán - ezt már csendesebben mondom, de kimondom: a maga módján becsületes ember volt ez a Júdás. Milyen becsületes őszinteséggel kérdezte a főpapi tanácstól: mit akartok nékem adni? Mai nyelven: mennyi valutát kapok azért az árulásért? Szóval, most már helyben is volnánk Püspök úr - e levél célját illetően. Valuta ügyben íródik ez a levél. Júdás kezét égette az Úrért kapott valuta, s undorral dobta azt a főpapok lábai elé. Püspök úr pedig a minapi parlamenti beszédében hálás bókkal köszöni meg a nyilvánosság fórumán a kommunista államhatalomnak a tőle nyert valutát. Az a beszéd rendkívül nagy port vert fel. Itthon a gyülekezetek felnyögtek ekkora árulás miatt. Külföldön meg ámulva kérdezték: egyházfő beszélhet-e így? Azt a valuta problémát tudtunk szerint még ezideig nem méltatták kellő figyelemre. Ezért íródik ismételten a fájdalom tintájába mártott tollal ez a levél Püspök úr! Megvallom egy ideig bántott ugyan, hogy még ez a valuta-ügy is belekerült abba a parlamenti szónoklatba. Arra gondoltam, miért kell megtudni mindenkinek, hogy a magyar református egyház valutát kap a kormánytól. Mennyi kérdés támadhatott még a honatyák nevében is, mikor hallották, hogy miközben nélkülözhetetlen nyersanyagokra nincs az államnak valutája, - íme a református egyháznak jut a meglévő kevésből is. Mások meg arra gondolhattak mire használja a református egyház ezeket az államtól nyert valutákat? Talán csak nem az igehirdetést „olajozza” azokkal? Külföldön pedig megállapíthatták, Magyarországon a bolsevista államhatalom és a református egyház már nemcsak afféle hétköznapi viszonyba vannak, 354
