Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
volna, hogy vállalja az idegen zsoldban álló államhatalom célkitűzéseit. Mi történt azonban a faluban? Minden rábeszélés, agitáció, fenyegetés ellenére is, kimondta a „nem”-et most is! Nem vitatkozott az agitátorokkal, meghallgatta a rábeszélni akarókat, aztán odaütött: Nem! És nem! Hálásan köszönöm, hogy Károly bátyám vezércikke megerősíti ezt a „nem”-et. Hiszen így szól a vezércikk: „Hiteles adatok beszélnek arról, hogy a falvak népe - s ebben a mi gyülekezeteink túlnyomó többségének tagjai is ott vannak — eddig számarányához mérten elgondolkoztatóan és fájóan kis mértékben, 17 százalékban vette ki részét a népünk felemelkedéséért történt erőfeszítésekből...” Ez a magyar falu néma győzelme a bolsevista hódítókkal szemben! Református egyházunknak hálaadással kellene magasztalni az Urat, hogy ezernyi kísértés, fenyegetés, megvesztegetés közepette is, így megőrizte népünket a legszörnyűbb fertőzéstől. A hivatalos egyházkormányzat e helyett, mint Károly bátyám írja - elgondolkozik és fájlalja ezt a hálára indító tényt. Ugyan miért fáj a főtiszteletű egyházkormányzatnak az, hogy a magyar falu nem hajt térdet s fejet a megszálló hatalom előtt? A hivatalos egyházi főhatóság bizonyságtételre szólító nyilatkozatát is némán utasítja vissza a magyar falu. Közben azonban kemény ítéletek fogalmazódnak a magyar faluban református egyházunkról. Ilyenek: a mai református egyház mindenestől eladta magát a kommunista államhatalomnak és annak gátlás nélküli kiszolgálója lett. Vagy: a római egyház az osztrák császári udvar lakája volt századokon át, a református egyház a bolsevizmus cselédje lett félévtized alatt. És még egy mindegyiknél súlyosabb: szolgálhat-e az Úrnak egy olyan egyház, amelyik ilyen szolgai módon odaadta magát emberi hatalmasságoknak? Miközben a magyar falu győzedelmeskedett - református egyházunk végzetesen megbukott. Beteljesedett rajta a prófécia: „...megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nékik és használni sem használtak e népnek” - azt mondja az Úr. (Jer. 23:32.) Péntekhegy, 1956. I. 4. 310
