Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Megszólalt az esperesi kar is (Egyházkormányzatnak) Ftű Egyházkormányzat! Nem maradhatott ki az esperesi kar hangja abból a kakofóniából, amit egyházi és világi vonalon a hatodik ún. békekölcsön jegyzése érdekében csaptak. Úgy gondolják nagy jó egyházkormányzati uraink, ha nem hisz a magyar nép a püspöknek meg a párttitkároknak, - hát majd hinni fog az egyház második-vonalbéli garnitúrájának: az esperesi karnak. Hadd mondjuk meg mindjárt elöljáróban, nem hisz ma már református népünk az espereseknek sem! Őket is azok közé sorolja, ahová a péterjánosokat - az egyház és a nemzet gonosz megrontói közé. Tulajdonképpen nem is volna érdemes foglalkozni az esperesi kar kölcsön-jegyzési szorgoskodásával, ha nem árulna el valamit a mai református egyház legbensőbb életéből. Ezért és csak ezért foglalkozunk az esperesi kar által közzétett húsz nyilatkozattal. Az első, ami feltűnő e húsz nyilatkozásból az egyformaság silány csukaszürkéje. Milyen különös, Abaújban pontosan azt mondják, amit Zalában, a Bácskában ugyanazt, amit Szatmárban. Budapest úgy ajánlja a jegyzést, mint Debrecen vagy Nyíregyháza. így volna ez valójában? Ha igen, akkor a mai református egyházunk egészen végzetes úton jár. Azt jelentik ezek a konfekcionált nyilatkozatok, hogy ebben az egyházban van egy néhánytagú teológiai agytröszt. Ez kap az úrtól kijelentéseket. E kijelentéseket átadja az esperesi karnak, amely azt megrágatlanul szajkózza viszsza. Episzkopalizmus ez? Vagy bibliai mázzal bevont pápizmus? Ma még csak körvonalai látszanak valami újfajta egyház experimentumnak, amely a református nevet viseli, de belsejében minden egyéb, csak nem református! Legalábbis emez esperesi húsz nyilatkozat ezt a következtetést engedi levonni. Az egyházmegye - magyar református egyházalkotmányunk értelmezése szerint a legfontosabb egyházkormányzati tényező. Fontosabb szerintünk, mint az egyházkerület. Mert amíg az egyházkerület a zsinat, illetve a konvent intézkedéseinek adminisztratív végrehajtója, az egyházmegye a gyülekezet igazi életének a hordozója, megszólaltatója a gyülekezet hangjának. Nem lehet tehát közömbös az egyházmegyék függetlensége, szabadsága. Nem mindegy, hogy a szeniorok kit képviselnek? Vajon a gondjukra bízott eklézsiákat-é vagy pedig valami beteges hivatalnoki pózzal minde311
