Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
ták meg, akkor is meglehetősen rejtett formában - a beiktatásod időpontját. Az új lelkésznek meg csak egy levelezőlapot küldtél, hogy egy bizonyos szombati napon jelenjék meg az esperesi hivatalban. De még ekkor sem közölted vele, hogy mikor hívatod magad elé. Amikor aztán az az üldözött prédikátor bekopogott párnázott ajtódon, ezzel a kérdéssel fogadtad: „Fekete ruhában jöttél, mert holnap lesz a beiktatásod”. - A „kihallgatás” után aztán kegyeskedtél kiadni a koncessát és másnap végbement a péntekhegyi lelkészbeiktatás. Megint csak a péntekhegyi gyülekezet keresztyén szeretete és bibliai kegyessége jegyeztessék itt fel, hogy ez a beiktatás olyan bensőségesen, nagy szeretetben történt meg! De nemcsak egy Péntekhegy van, Benő! Ma már tíz, húsz, meg száz ilyen gyülekezet van a magyar református egyházban. Gyülekezetek, amelyekben a papválasztás akként zajlik, hogy az ún. egyházkormányzat megmondja, kit szabad és kit kell megválasztaniok! Ez a „szabad” és „kell” az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulása és parancsa, amelyet az egyházkormányzat képvisel a gyülekezet felé. Mi más ez Béni, mint simónia?! Minősített simónia! Nem néhány tülekedő lelkész és néhány kortes verekedése a mai lelkészválasztás. Hanem a kommunista állam ördögi harca a magyar református gyülekezetek önállósága ellen. A bolsevista államhatalom kíméletlen bábjátéka a kongrua vékony madzagjára függesztett református lelkipásztorokkal. Ma nem egy-egy lelkészi állást bocsát áruba a törtetés meg a tehetségtelenség. Minden lelkipásztori állást és minden gyülekezetei olcsó áron eladott és kiszolgáltatott a magyar nép leikétől idegen államhatalomnak a mai egyházkormányzat. Mi más ez, mint simónia?! De lehet paráználkodásnak is nevezni, Benő! Az Ige azt írja erről: „A te pénzed veled együtt vesszen el.. Péntekhegy, 1955. április hó * * * 95
