Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
„Húsvéti jócselekedet (Péter Jánosnak) Püspök úr! Ne menjünk el megjegyzés nélkül az Út húsvéti vezércikke mellett. A két húsvéti eseményt: Jézus feltámadását és azt, hogy a tanítványok hitetlenségük ellenére is hittek, - egyszerűen, világosan, biblikusán, páthosz nélkül tárgyalja ez a cikk. Egyszer azonban hirtelen megtörik a theologus bizonyságtétele és megszólal a politikus ízléstelen hangja. Ez az ízléstelenség különösen feltűnő a feltámadás ünnepén. Miért kell úgy tekinteni a húsvéti sírt, mint valami politikai hordót? Miért kell a megnyitott sír előtt olcsó és hazug politikai bombasztokat puffogtatni? Miért nem szabad a magyar református embernek, ham már másutt nincs is rá lassan lehetősége, - legalább húsvét reggelén a Feltámadott előtt örvendezni, hitben megerősödni és jócselekedetekre felkészíttetni? Megszoktuk már, hogy az Út papiros-katedrája nem egyéb, mint evangéliumi mázzal bevont politikai szócső. Amolyan református Szabad Nép. Ha úgy tetszik: református Pravda. Mégis, mégis - egy-egy nagy ünnep fényében nem lehetne az Út az, aminek lennie kellene: az élő Isten örök Igéjének szószékévé?! Ezek a kérdések verődnek fel bennünk, amikor olvassuk a cikkben a húsvéti jócselekedeteket új, sajátságos és kizárólagosan bolsevista értelmezésű fogalmazását. Aligha vitás, hogy a feltámadott Úr nemcsak hitre akar vezetni, hanem élni, cselekedni akar velünk és általunk. A húsvéti hét természetes következménye tehát a jócselekedet. Az is valóság, hogy az emberek között azt kell cselekednünk, amire azoknak szükségük van. Itt következik aztán a politikai elcsúszás. Érzik a cikken, hogy erőltetetten íródott, de leíródott az a húsvéti jócselekedet, amely megbélyegzi, megakadályozza Nyugat-Németország felfegyverzését, mint azt a veszélyt, amivel a ma élő emberi nemzedék szembenéz. E terv ellen felkelni (!) olyan jócselekedet, amelyben a bűn és halál ellen diadalmaskodó Úr munkatársai vagyunk - írja cikkében Püspök úr. Tehát: a legsürgősebb, a legégetőbb, a legfontosabb dolga most a Feltámadottban hívő református magyar ember számára, hogy küzdjön a német újrafegyverkezés ellen. Ez az igazi és egyetlen húsvéti jócselekedet Püspök úr szerint. Erre akarja rávenni ez a vezércikk a kegyes olvasót. Valóságos szent háborút hirdet a német felfegyverzés ellen. Az Út hasábjain 96
