Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
theologia mérgező mákonya. Református egyház maradtatok Budapesten, ahol pedig igazán a „kirakatban” éltek. Hiába Bereczky Albert, Fekete Sándor, Hajdú Péter, Farkas József minden buzgólkodása - ti az Igét, csak az Igét vállaljátok és hirdetitek! Persze azt mondják Rólatok, hogy lemaradtatok. Meg is kaptátok Bereczky Alberttól, hogy „a helyes látásban, a gondos megítélésben, a hasznos és gyümölcsöző cselekvésben” nem jártok az élen. Lemaradók vagytok tehát! Jó, ha tudjátok, hogy ez mit jelent mai nyelven. Lemaradó annyi, mint hátul kullogó, haladni nem akaró szabotáló. Szabotáló! Ellenálló! A rendszer ellensége! Mindez ti vagytok most Atyák és Testvérek, akiket nem tudott megszédíteni ott a fővárosban ezernyi szirén-hang! Köszönjük, forrón köszönjük néktek ezt a magatartást! Azt is mondjuk el, hogy igen nagy kockázatot vállaltatok ezzel a magatartással. A rendszer és az egyházkormányzat új rohamra indul minden és mindenki ellen, aki nem tart velük. Lehet, hogy közületek is hamarosan eltűnik néhány atyafi. Valószínűleg megsokasodik körülöttetek majd a gond. Egyházi elöljáróink jól tudják, mivel lehet megszorítani a lelkipásztorokat. Hitbeli döntéseteket nem sikerült megfertőzniük. Theologiai felfogásotokat nem tudták megrendíteni. Tíz év - nagy idő az átnevelés szempontjából. Ebből hét esztendőt már a mai egyházkormányzat markaiban töltöttetek el. Vasmarok szorítása volt ez. Mégis - hiábavaló volt - Most majd rámennek a kenyeretekre! Egzistenciális vonalon próbálnak majd kimozdítani eddigi helytállástokból. Gyermekeitek jövőjén keresztül próbálnak majd megrendíteni. Hadd kérjünk benneteket: minden ostrom dacára is; álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! És, ha majd odaül az ólomszárnyú gond a küszöbötökre, fogózzatok bele a Megváltó kezébe, aki ma is ezt mondja nékünk: „Ne aggodalmaskodjatok...!” Ővele - ti csak éljétek tovább a jó hírt Budapesten! Péntekhegy, 1955. március hó * * * 64
