Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
(A pesti lelkészekhez) Kedves Testvérek! Köszönjük a jó hírt, amit püspökötök röpített világgá. Köszönjük itt a mélységben, a végeken, az ismeretlenségben, az elnyomottságban, - köszönjük a jó hírt! Tudjátok, olyan ritkán hallunk mi jó hírt. Budapest felől meg éppen alig. A magyar falu ott, Budapesten tudja megrontóinak, kizsarolóinak, üldözőinek légióját. Megmondám nektek őszintén: a vörös Budapestet nem szereti a magyar nép! Egyházi vonatkozásban is volt bennünk valami szorongó féltés. Mi lesz a fővárosi reformátussággal? Az elmúlt évtizedek nagy egyházkorszakának építői, igehirdetői nagyrészt elhallgattatva. Egyikük-másikuk már a föld alatt... Új emberek, új hangon szólaltak meg a budapesti templomokban. Ezek a túl hangos új emberek igyekeztek mindent lerontani, megváltoztatni, devalválni, amit az előttük járt nagy igehirdetői nemzedék képviselt. Sokszor feltámadt a kérdés bennünk: valóban sikerülne átgyúrni a budapesti reformátusságot a feketesándori vagy hajdúpéteri tanítások nyújtófájával? És a budapesti lelkipásztorok behódoltak volna a vörös Baálnak?! Most aztán megkaptuk a választ ezekre a sajgó kérdésekre. Méghozzá a leghitelesebb forrásból. Bereczky Albert ostorozott benneteket Budapest „felszabadulásának” tizedik évfordulóján. Nem gondolta, hogy bumeráng lesz ez a beszéd. Az történt ugyanis, hogy miközben felelősségre vont benneteket, amiért még mindig késlekedtek a döntéssel a felszabadulással beköszöntött új korszak mellett, - nem gondolta meg, hogy ezzel nyilvánosan beismeri, hogy a fővárosi református lelkipásztori kar még ellenáll a vörös evangéliumnak. Ez az a jó hír, amelyiket megköszönünk nektek, és amelyikért köszöntünk benneteket! Nagy dologról van itt szó Testvérek! Nem kevesebbről, mint arról, hogy Budapesten - néhány szomorú kivételtől eltekintve - még mindig Evangéliumot hirdetünk. Csak két-három katedra visszhangozza a politikai igehirdetés undorító frázisait. A többi templomban Isten Igéjét hallhatják az egybesereglő atyafiak. Tehát van még olyan hely Budapesten, ahol nem kell félni a hamis igehirdetés jégverésétől. Vannak lelkipásztorok, akik vállalva minden kockázatot és következményt, még mindig Krisztusról beszélnek. Vannak gyülekezetek, amelyeket nem tudott megrontani az új 63
