Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Katedrától a miniszteri székig (Jánosy Ferencnekj Kedves Ferkó! Lehet, hogy nem ismersz. Vagy ha ismersz is - letagadnál. Igazad van. A te helyedben jól meg kell fontolni, kit ismertek és kit tagadtok meg! Tudjuk mi azt jól itt a mélyben, hogy ott fönt: parázson jártok és szögekkel kivert széken ültök. Még azt is, hogy ott fönt kevesebb a szabadság, mint itt lent. Pedig lassan már itt is alig marad ebből valami. Hát szóval Ferikém! - nem baj, ha nem ismersz. Én jól ismerlek téged, - ismerem az utadat is. Itt kezdted te is közöttünk. Elég mélyen. Kicsi falu katedrájában hirdetted az Igét. Valamikor boldog voltál, amikor válladra terítetted a fekete palástot. Lelkek voltak rád bízva. Pásztor - lelkipásztor voltál. Voltál! Ma már nem vagy az. Nálunk - jól tudod - nem érvényes az ún. karakter indelibilis. A palástot is le lehet vetni. Szabad volt az út más pályák felé. Református egyházunk mégis fájdalommal nézett Timótheus után, aki textiles lett. Félelemmel amiatt, hogy tán apostata lesz belőle. Itt vagyunk most már Ferkóm a te esetednél. Az még rendjén való volt, amikor elmentél tábori lelkésznek. Akkor még hozzánk tartoztál egészen. Még akkor is, amikor fogságba kerültél. Egyházunk, amikor a foglyokért könyörgött, - teérted is imádkozott! Egyszer aztán - talán emlékszel még rá - letetted a palástot. Baráti társaságban kijelentetted, hogy nem hiszed azt, amit az Ige tanít. Mint a földosztó miniszter - Nagy Imre - veje előtt kitárult a széles út kapuja! Az árulókat minden rendszer megfizeti. A hazánk felett elterjeszkedő bolsevista rendszer még külön is jutalmazza, kitünteti, felemeli, tartja, és ezeket nem is likvidálja, így jutottál el a katedrától a tiszti egyenruhán keresztül - a miniszteri székig. Majd egy szaltóval a Hazafias Népfront nevű alakulat főtitkári tisztségéhez. Ebbéli minőségedben mondottál aztán kedves Ferkóm beszédet az úgynevezett szovjet-magyar barátsági hónap megnyitó ünnepségén. Micsoda beszédet! Az Operaház vörös lelkű publikuma tombolva ünnepelt - szegény magyari népek megdöbbenve, sírva, sápadtan hallgattak. Nem érted, miről van szó? Hát arról a többféle változatban ismételt mondatról, amelyben kifejtetted, hogy a magyar hazaszeretethez hozzátartozik, annak alkotórésze a nagy Szovjetunió szeretete. Valami ilyen képletet állítottál fel: hazaszeretet - magyar hazaszeretet egyenlő a Szovjetunió sze-59
