Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
retetével. Tehát, aki nem szereti forrón, odaadóan, egészen a Szovjetuniót, az nem is szeretheti ezt a magyar hazát! Hallod! Ferkó? Hallod? Nem fáj neked ez a mondat? Tíz év óta annyi korbácsütés érte már a magyar lelket. Legázolták, megtiporták, szégyenkőre, pellengérre állították, kifigurázták és megpróbálták kicserélni. Mindez nem fájt nagyon, amikor a nagy Szovjetunió felől jött. Akkor sem, amikor annak a lakájai, cselédei, zsoldosai, gyarmatosítói, egy nemzetközi szellemiség kufárjai művelték velünk. De nagyon fájt, amikor olyanok bántották ezt a lelket, a magyar lelket, akik itt születtek, ezen a földön, ennek kenyerét ették, levegőjét szítták magukba. Olyanok, akikről úgy tudtuk, azt hittük: magyarok! Kegyetlenül és irgalmatlanul megkorbácsoltad ezt a magyar lelket, Ferkó! Ne csudálkozz, ha ez a lélek most azt visszhangozza feléd: áruló! Hazaáruló! Azzá lettél Ferkó, egészen és visszavonhatatlanul. Valamiről azonban megfeledkeztél s megfeledkeztek azok is, akik önfeledten tapsolták a hazaszeretetnek ezt az új fogalmazványát. Arról Ferkó, hogy a magyar nép, ez itt lent a mélyben, a földeken, a gyárakban, a bányában és mindenütt, ahol magyarok élnek - mostantól még jobban szeretjük a hazánkat. Szeretjük azzal a szeretettel, ahogy szerette Szent István meg László, IV. Béla meg Mátyás király. Szeretjük a mohácsi csatatér hősi halottainak szeretetével. A végvárak vitézeinek honszerelmével. A magyar reformátorok hazaszeretetével. Folytassam? Mondjam neked és nektek: a 48-as honvédeket, Kossuth és Széchenyi hazaszeretetét? Vagy emlegessem azokat a regimenteket, amelyek meghaltak a Kárpátokban a haza védelmében? Álljunk meg! És kérdezzük most tőletek: hol volt ezeknek a hazaszeretetében a Szovjetunió vagy bármely más idegen náció szeretete?! Vagy tán ti már odáig jutottatok, hogy az elmúlt ezredév magyarjai nem is szerették hazájukat?! Ferkó! Aki napjainkban a katedrától azért szakad el, hogy a miniszteri székbe üljön, a mögött felsötétlik a bibliai Júdás alakja. Elfelejtetted volna ezt? Hát figyeld csak: „Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből, és alázuhanván elhasadt középen és minden belső része kiömlött”. Júdás, minden Júdás menthetetlen! Próbálj ezeken gondolkozni, Ferkó! Péntekhegy, 1955. március hó 60
