Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett” (Máté 7:25.) A gonoszok - látod a szélből - sohase állják a vihart! c; Baj van az ítélettel «/Nem emberek mondják, hanem maga az Isten, hogy nekünk mindnyájunknak meg kell állanunk az Úr ítélőszéke előtt. Itt aztán nincs kitérés, hogy én nem akarok, hogy én majd csak kikerülöm az ítéletet. A Bíró Krisztus ítél eé véneket és holtakat! A Máté 25:32-46-ban pontos leírást kapunk erről az ítéletről. Ehhez igazán nincs mit hozzátenni. Nyilvánvaló, hogy mindenkire sor kerül. A gonoszokra is! Ámde azok nem állhatnak meg az ítéletben! Mert az igaz Bíró ismeri gonoszságukat. Az ítélet: mindig félelmetes dolog. Akik az Úréi, azok mégis a megkegyelmeztetés reménysége alatt állhatnak a Bíró elé. A gonoszok azonban: sírva, jajgatva, fogcsikorgatva, vádolva, mellüket verve, remegve, halálfélelemben. Bizony hétszeres baj lesz az ítélet a gonoszokra! d; Nincsen számukra hely! Már itt a földön is csak viszonylagos és látszólagos a jólétük. Figyeld csak meg, mennyi remegés, izgalom, idegesség van az életükben a gonoszoknak. Mennyi rejtőzködés, álarc és képmutatás, színlelés meg hazugság szegélyezi az életüket. Valójában örök rohanásban vannak, mint akiknek nincs helyük e jelenvaló világban. Ez pedig - úgy tetszik - egészen az ő világuk. - Hát még az „igazak gyülekezetében”?! Ott aztán igazán nincsen számukra hely! Az igazak gyülekezete a Krisztusban megváltottak serege. Az idvezűltek serege. Ez ama mennyei Jeruzsálem. Nos, ennek kapui örökre zárva maradnak a gonoszok előtt. Egy hely van csupán számukra: az örök kárhozat. Ugye értjük már, hogy a gonoszok is az Úr kezében vannak? És az Úr elintézi az ő sorsukat véglegesen és örökre. e; Az igazak vigasztalása: Ha az eddigiek nem volnának számukra megnyugtatóak, hát itt van még a 6. vers. Ebben vigasztalás és fenyegetés van. Tudja az Ür az igazak útját. Ö előle nincs elrejtve semmi sem. Isten népe az Ö tenyerén él. A hívő ember „azután”-ja az O kegyelmében van. Ez az „azután” lesz majd csak az igazi: Az az élet amint az I. Kor. 2:9 ír. - A gonoszok útja pedig elvész. Az ösvény, a csapás mily sokszor elvész! A sivatagi út felett egyszercsak összecsap a homok-tenger. Ilyen bizonyosan elvesző út a gonoszok útja. Ez a kárhozat! Befejezés: A gonoszok sorsa is az Úr kezében van. Én azon örvendjék, ha hit által tudom, hogy nem a magamé, hanem az Úré vagyok. - Ámen. (Sényö, 1953. május 30.)
