Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
Lázadás az Úr ellen. Ige: Zsolt. 2:1-4. Bevezetés: A II. zsoltárról úgy szoktunk beszélni, mint amelyben megjelenik az eljövendő Messiás. Bátran lehet messiási zsoltárnak nevezni. Hiszen a Fiú nyilvánvalóan odalép szemünk elé. - Érdemes azonban arra is figyelmet fordítani, mi idézi elő a Messiás megjelenését ezen a helyen? Első olvasásra is feltetszik előttünk, hogy egy óriási harc közepette lép a középre Jézus. Pogányok, népek, királyok - vívnak irtózatos küzdelmet az Úr ellen. Lehet úgy is mondani: az örök ember harca folyik itt Isten ellen. És ennek a küzdelemnek a kellős közepén megjelenik az Atya akaratából, a Fiú. Úgy érkezik, mint maga a győzelem. Érkezése nyomán a harc elcsitul. Ellenségei leverve, vagy engedelmes szolgái Önéki. A lázadók megadják magukat kegyelemre. Ezekben a versekben a hír ellen lázadás, az örök ember lázadás áll a szemünk elé. Figyeljünk ennek néhány tételére: a; Az elbírhatatlan Isten ellen tör ki a pogányok, a népek és a királyok lázadása. Az ördög szabadságot ígér nékik. Ennek a „szabadságnak” első ízlelésre pompás a zamatja. Mindent megád amire az örök embernek szüksége van. - ezzel szemben Isten odateszi a népek, a királyok elé az Örök Törvényét. Az ördög soha nem mondja „ezt, ne tedd”. Isten pedig tilt és fenyeget. A Törvény kemény zabola, amelyet véresre rágnak a pogányok és a népek. Isten kimondja: Ne ölj! - Ne paráználkodj! - Ne lopj! - Ne kívánj! — Ne tégy hamis tanúbizonyságot! - Egy sereg „Ne”. - Hát ezt nem bírják el a népek, amelyek szabadságot akarnak és vágynak. Ezért „elbírhatatlan” számukra Isten. Inkább választják a halál és kárhozat szabadságát, mint az élet rabságát! Ezért hát a dühösködés, a tamáskodás, a harc az Űr ellen. Ne áltassa senki se magát, hogy itt most valami egészen távoli küzdelem dübörgése hallatszik felénk. Nem! Ez a harc ma is folyik. Ebben mi is személy szerint részesek vagyunk. Talán úgy tehetjük személyessé ezt a gyakorlatot, ha felvetjük: számodra elbírhatatlan e Isten? Vagy boldog rabságban élsz az Ö közelében? b; Hiábavaló bilincs-szaggatásba kezdenek a népek, a pogányok és a királyok. Tehát az ember. Úgy érzik Isten törvényei valósággal megbilin437
