Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
Hát a gonoszok? Bevezetés: Kegyes lelkek sokszor visszatérő kérdései: mi lesz a gonoszokkal? Mintha bizony Isten megfeledkeznék ezekről. És mintha ezzel a kérdéssel lehetne siettetni Isten ítéleteit. Vegyük tudomásul: Istent nem lehet siettetni! O nem „határidőre” dolgozik. De viszont Őnála rendelt ideje van mindennek. Még a gonoszok dolgának is. Ezért ne keserítsen el, ha a gonoszoknak szerencséjük van. Hogy nekik minden sikerül. Hogy jól megy a soruk. Isten oldaláról nézzük rájuk és akkor máris változik a kép. Akkor így fogalmazódik ez a probléma: meddig megy jól a soruk ezeknek? Meddig sikerül nekik minden? S főleg: mi lesz azután? Igen! Ez az „azután” megoldja majd mindennek a sorsát. Az 1. zsoltár 4-6 verse nagyon világosan megmondja: mi lesz a gonoszok sorsai a; A polyva mint életforma: Ilyen is van! Polyva-élet. Isten szótárában benne van. Mi egy kissé nehezen értjük. Pedig Isten egészen kézzelfogható hasonlatokkal dolgozik. Ki ne ismerné a polyvát? Még a városi ember előtt is ismeretes az. Hát még a falusi előtt! Legfeljebb nem akarjuk megérteni a szó mögötti mennyei jelentést. A polyva a gabonaszemet körülvevő védő burkolat. A termés után legfeljebb vályogvetéshez használható. Egyébként semmi másra. Értéktelen, haszontalan dolog. S van ilyen élet is! Mi ennek az ismertetőjele? - kérdezed. Van. Mégpedig nagyon egyszerű jele. Ez: nem viszi előbbre Isten országának az ügyét. Nem szolgálja Isten dicsőségét. Lehetsz jó családapa, kiváló munkás, nagy hazafi vagy éppen világnagyság. De minden hiábavaló, ha nem az Űrért való. Csak: polyva-élet vagy! b; A polyva nem állja a vihart. Ha egyszer felkapja a szél a polyvát, ugyan messzire röpíti. Ez a súlytalan volta is jelzi a polyva értéknélküliségét. Isten világában pedig a szél: valóság. Ö igen sokszor viharral, szélvészszel próbálja övéit. Ha polyva-életet élünk, akkor a legelső vihar elsodor bennünket. Milyen más például a só-élet. Mert ilyen is van. „Ti vagytok a földnek savai” - mondja Jézus. Itt most ne az ízére gondoljunk. Hanem a súlyára. Az erejére. A stabilitására. Az ilyen életnek köze van a kősziklához. És az ilyen élet megtapasztalja: „.. .fújtak a szelek és beleütköztek abba Ige: Zsolt. 1:4-6. 435
