Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
nem lép rá a törvénytelenség, a durva erőszak, az emberi jogok lábbal tiprásának az útjára. A Kádár-kormány nem tudhat az egyház prófétai szolgálatáról. annál tisztábban kell ezt az egyháznak napjainkban felismernie és adott alkalommal gyakorolnia. Atyáink még ismerték a „ius resistendi”-t is, az ellenállás jogát, ha az államhatalom az élő Isten törvényei ellenére cselekedett. J ó ezt most emlékezetünkbe idézni. Egy gerinctelen, puhány, szolgalelkű egyházi korszak után, tudja és merje cselekedni református egyházunk, ami az Úrtól reá bízatott. Nem jelenthet ez olcsó hősködést, mindenáron való mártírium-keresést, de jelesen becsületes, nyílt, bátor és tiszta keresztyén magatartást minden körülmények között és minden konvenció vállalásával. A harmadik pont a legfélelmetesebb. Kijelenti, hogy a kormány nem tűri, hogy az egyház bármely szervét vagy funkcióját a reakció szolgálatába állítsák. Megengedhetetlennek tartja, hogy bárkit is hátrányos megkülönböztetésben részesítsenek haladó politikai nézetei miatt. Ez a rendkívül finom fogalmazás sok mindent rejt magában. Sietve hárítsuk el azt a vélekedést, hogy ez a harmadik pont a római egyház ellen szól és Mindszenthyt, valamint követőit igyekszik figyelmeztetni és meg is kötözni. Véleményünk szerint vonatkozik ez református egyházunkra is. Ha a római egyházat akarná célba venni, ezt nyíltan megmondotta volna a kormány. Ennél sokkal messzebb megy ez a nyilatkozat. Benne van ebben minden református presbitérium, egyházmegyei, egyházkerületi közgyűlés. Konventi vagy zsinati tanácskozás, talán még a teológiai tanárok értekezletei is. Végeredményben ezek - mind - az egyház „szervei”. És gondoljunk csak most nagyon komoly felelősségtudattal, ezekben a „szervekben” mennyi nem odavaló gondolat, indulat szólalt vagy szólalhatna meg. - Aztán azok a „funkciók”. Ezen a helyen nyilván a szolgálatokra utal, mondjuk csak ki bátran: az igehirdetés szolgálatára. Ezzel aztán széttépi a szabad vallásgyakorlat illúzióját egészen. Beleavatkozik az egyház legbensőbb és legsajátosabb munkájába. Protestálni kell minden ilyen kísérlet ellen, még akkor is, ha jó előre tudjuk, a protestáció nem segít. Mi hát akkor az igazi tennivaló? Az igehirdetésben valóban az Igét hirdetni! Legyen az igehirdetés: az Ige tiszta és elegyíthetetlen hirdetése. Ez nem lesz gyáva semlegesség, nem lehet majd reakciós kísérletnek nyilvánítani, - de az Úrnak való igaz szolgálat lesz. — Még egyszer használja a „funkció” kifejezést. Ebben az esetben - véleményünk szerint - tisztséget, hivatalt, megbízatást jelent. Nem tűri a kormány, hogy haladó politikai nézetei miatt, bárkit is hátrányos megkülönböztetésben részesítsenek funkcióit tekintve. Vagyis, ragaszkodik a 422
